Csukás István - A hancúrozó kikelet

Csukás István
A hancúrozó kikelet

Szívem súlyosan csüng, akár
a hurkon fennakadt madár,
mellem dobbanással teli,
s rózsás kézzel utcát, teret
a hancúrozó kikelet
a kéményekig emeli.
Kormos kotró egyensúlyoz
a háztetőn, póznát húroz
fütty-könnyű villanyszerelő,
gólya lebeg, s az áttelelt
szántón varjú-csorda legel,
csősz sántikál s közéjük lő.
erdők doh-csendjét felverik
a kirándulók, reggelit
nyársról bicskáznak csillogó
szemmel s szájjal, s zajtalanul,
zöld izmot feszítve gurul
sűrű nyárba a földgolyó.