Babits Mihály - Téli képzetek

Babits Mihály

Téli képzetek

A táj fehérbe öltözött 
  befútta a havas tél; 
  felhő alatt és hó között 
  magában áll a kastély. 
  Dinom-dánom, dáridom 
  hosszu téli este  
senki sem jön az uton  
mert a hó beeste.

De drótfonálon száll a hír  
és búg a nyurga pózna  
valaki nyög, valaki sír, 
  s sok messze cső golyóz ma.  
Nellem-nollom, únalom 
  lanyha téli tábor, 
  csikasz ordít a havon 
  torkaszakadtából.

De Afrikában semmi hó,  
dobol a sűrü zápor 
  s a sarkvidéki eszkimó 
  nem fogy az éjszakából. 
  Diri-dingi-dingaló, 
  ez a könyvek éve: 
  tárva szép a kandaló, 
  könyv pedig betéve.

Most kerget népet a hideg  
a sima városutcán; 
  most fájva zsong a vén ideg  
s repül a szél a pusztán. 
  Dinom-dánom, dáridom, 
  mostan áll a farsang 
  zeng a szél a várhidon,  
zeng a várban karhang.

A hó esik, fehér a sík
befútta a havas tél,
s ha szél keféli hómezét,
minden ház messze kastély.
Tam, tam, tam, tam, tam, tamdá,
únalomnak ágya:
kályha mellett ábránddá
fagy az ember vágya.