Babits Mihály - Néma költő mentsége

Babits Mihály

Néma költő mentsége

Ó ne cívódj a szegény művésszel,
hogy néma, bár a szíve meghasad:
mely kovács az, aki puszta kézzel
gyúrni merné a meleg vasat?

Könnyű annak, ki hideg viasszal
formálgatja játékbábuját:
laza forma; mégis percig azzal
gondjainak játszat csicsuját.

S boldog kinek bőre sérthetetlen,
mint a Siegfried meztelen meze,
minden-értő, mindig érthetetlen,
mint az asbest istenek keze.

Jaj de lelkem nem szilárd sziget,
hanem hányt hajó e tengeren
s máris annyi hév vas égetett:
csupa hólyag fájó tenyerem.

Nyílt seb bőröm minden pórusa,
minden új érintés újra kin:
s vakon zsong a kínok kórusa
idegjeim tépett húrjain.