Balogh Bea - Eljön a pillanat

Balogh Bea

Eljön a pillanat

Tudom, egyszer eljön majd a nap
És a világ fájdalomkönnyei fölszáradnak.
Boldogság sugárzik az árva kis arcokról,
Messze száll a marcangoló fájdalom.

Nem lesz többé kolduslét és nyomor,
Az elesettet fölsegítik az utcáról.
Embertárad Nem lököd a kemény kőre,
Csak azért, mert más a bőrszíne.

Az a személy, ki élet ellen vét
Megkapja jól kiérdemelt büntetését.
Nem lesznek többé gyilkos háborúk,
Mindenki tudni fogja, mi a helyes út.

Te döntöd el hogyan leszel boldog,
Ki az, kivel a életed élni akarod.
Végre nyíltan vállalhatod,
Ha a saját nemedhez vonzódsz.

Csorbát Nem ejthet senki emberi méltóságodban,
Megbecsüljük egymást, tisztelettudóan.
Lassacskán eljön a szomjazott változás,
Nem kisemmizve élsz életed alkonyán.

Talán fölnő a feladathoz az emberiség,
S bennünket egy új korszak szele elér.
Így szeretnénk élni a mában, egy erőszaktól,
előítéletektől mentes, örömteli világban.