A halál árnyékában
A halál árnyékában
vasból van tákolva a
sötét,
és reám borítja
minden évszak
saját laza ködét.
A halál árnyékában
dohos fák dőlnek az
útra,
s lánctalpak
dübörögnek vonulva.
A halál árnyékában
egy ember lassan
összenéz,
és saját mélységétől
szédeleg.
A halál árnyékában
talán teljesen
egyedül
a halál az életnek
hegedül.
A halál árnyékában
majd Istenre
emlékezem,
és egy eleven
árnyékhalállal
az életbe érkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése