Bognár Barnabás - Hajsza

Bognár Barnabás

Hajsza

Kerestem eleget meleged
monoton s konokon otthon.
S alatta maradtam magamnak az
ég szélén, és én még rég
örök örömödön gyönyörködöm,
bár ástál már másnál
is, mindig kicsit, hisz
jó szóból jó szó szól,
s e keveset ellested
ott, hol sok por s moly honol.
Az ablakban csak az az alak van s a
szép nép fél még, és
ösztönös vörös ködöd
árván vár már rám
itt így, s visz is míg
óvón ólból szóló szólód.