Debreczeni Zsolt
Álmot látó angyalok
Gyenge fényben,
csendességben nyugszik meg a lélek,
áradnak szemembe az angyali fények.
Álmot láttam az éjjel zsenge gyengédségben,
megbújik egy lágy hang, a teljes csendességben.
Fehér ruhás angyalka álmot lát az éjjel,
rólam álmodik ő- őrült szenvedéllyel.
Felkele álmából a gyönyörű leány,
szürkeség körülötte, engem már nem lát.
Szól a kakas hangja, hangosan hallatszik,
szívemnek egy darabja végleg elenyészik.
Nem vagyok én álom, hanem valós ember,
az angyal meg egy leány, hatalmas szemekkel.
Ő sem volt ám álom, csak álmot látott egyszer,
hogy rámveti két szemét forró szenvedéllyel.
Ki álom, s ki ember? ne én döntsem már el!
döntse el az aki angyalt lát az éjjel....
áradnak szemembe az angyali fények.
Álmot láttam az éjjel zsenge gyengédségben,
megbújik egy lágy hang, a teljes csendességben.
Fehér ruhás angyalka álmot lát az éjjel,
rólam álmodik ő- őrült szenvedéllyel.
Felkele álmából a gyönyörű leány,
szürkeség körülötte, engem már nem lát.
Szól a kakas hangja, hangosan hallatszik,
szívemnek egy darabja végleg elenyészik.
Nem vagyok én álom, hanem valós ember,
az angyal meg egy leány, hatalmas szemekkel.
Ő sem volt ám álom, csak álmot látott egyszer,
hogy rámveti két szemét forró szenvedéllyel.
Ki álom, s ki ember? ne én döntsem már el!
döntse el az aki angyalt lát az éjjel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése