2018. december 15., szombat

Debreczeni Zsolt - Havat hord a szél; - Decemberben karácsonyi fagyvirág


Debreczeni Zsolt

Havat hord a szél


Havat hord a szél, söpri fel a tájat,
aprócska hópelyhek, nem láttak még nyarat.
Mikor szívnek harmatát, a forró Nap szárítja,
földöntúli boldogságot, a vágy melege adja.


Szememben a könnyek, százszor megcsillannak,
fagyos téli tájban, szürkére simulnak.
Szikráznak a pihék, viharos nagy szélben,
hideg itten minden, téli ridegségben.


Mélyülő nagy álmok, hordják a sok kincset,
jóságot, szépséget, szétáradó szeretetet.
Megbűvöl most minden, varázscsillag ragyog,
hógörgeteg ottan, kihűlt rétet hagyott.

*

Decemberben karácsonyi fagyyirág





Dermedő jégvilág, fagyás van, zimankó,
lilás hóesésben, gyönyörűen nyíló.
Múló veszedelem, jajongó vezeklés,
kitört fogak vacognak, a hideg az nagy verés.


Liluló fagyások, sajduló végtagok,
hol ridegség van, nincsen élet ott.
Piros arcok szürkülő homályban,
katlanban csillámló, hó süvít, magában.


„Nincs semmi veszve, ha a zord tél fagyát kereste”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése