Debreczeni Zsolt
Közel a szívedhez...
Közel van a szíved, drága - egyetlen lány!
Önzetlen szerelmed, egy egész életen át!
Sárguló falevél, vagy aranybarna lábnyom,
hűvös őszi napon, az erdők mélyét járom.
Minden jóság hölgye, ki igazságban lakol,
csillog kicsi szíved, olyan sudár vagyol!
Vörös, barna, szőke, vagy más színű a hajad,
de az arcod ragyog, csillogásban marad.
Tiszta fénnyel, hogyha, reád süt a Nap,
vajpuha bőrödön, minden vágy elolvad.
Szépséges szemedből, kiárad a jó,
mely csillogó gyémánthoz, vagy porszemhez hasonló!
Már csak az hiányzik, hogy még közelebb gyere,
csókod ízét érezzem, egy forró ölelésbe.
Eggyé válni veled, olyan csodaszép lesz,
mint ezer lila csillag, ha fényével körülvesz...
Önzetlen szerelmed, egy egész életen át!
Sárguló falevél, vagy aranybarna lábnyom,
hűvös őszi napon, az erdők mélyét járom.
Minden jóság hölgye, ki igazságban lakol,
csillog kicsi szíved, olyan sudár vagyol!
Vörös, barna, szőke, vagy más színű a hajad,
de az arcod ragyog, csillogásban marad.
Tiszta fénnyel, hogyha, reád süt a Nap,
vajpuha bőrödön, minden vágy elolvad.
Szépséges szemedből, kiárad a jó,
mely csillogó gyémánthoz, vagy porszemhez hasonló!
Már csak az hiányzik, hogy még közelebb gyere,
csókod ízét érezzem, egy forró ölelésbe.
Eggyé válni veled, olyan csodaszép lesz,
mint ezer lila csillag, ha fényével körülvesz...
Csak a Hold ragyog
nekem
Csak a hold
ragyogott, magányos éjjelen,
kereslek, itt fénylesz, álmomban kedvesem.
Parányi csillogás, ezer felé hullott,
Szerelmünk lángjai, a mennyországba jutott.
Ott találtalak meg, fényes picike kincs,
szívemben a jóság, ilyen máshol nincs.
Gyöngyözött a szemem, mikor reád néztem,
csak a hold ragyogott, ezüstösen nekem.
kereslek, itt fénylesz, álmomban kedvesem.
Parányi csillogás, ezer felé hullott,
Szerelmünk lángjai, a mennyországba jutott.
Ott találtalak meg, fényes picike kincs,
szívemben a jóság, ilyen máshol nincs.
Gyöngyözött a szemem, mikor reád néztem,
csak a hold ragyogott, ezüstösen nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése