Debreczeni Zsolt - Élet és halál között

Debreczeni Zsolt

Élet és halál között

Minden a mindenben, végtelen hatalmak,
hozzátok el nékem, szerelmét a mának.
Tisztítsátok meg, a sáros kicsi éltem,
majd ragyogtassátok be, fénnyel a kedvesem.

Szívem dobbanása, az egész földi létem,
parányi gyertyaláng, Istenem művében.
Ha majd végső eljövendő, ítéletnek napján,
magához szólít, szerető szent Atyám.

Akkor majd számot adok neked, kegyelmes Istenem,
szereteted jósága, gyógyítsa meg lelkem.
Adjon a halálban mélységes megnyugvást,
de addig is életben, boldogságot, áldást.

Élet és halál közt, bolyonganak sokan,
nem találják Istenüket, a szürke nagyvilágban.
Idejük legvégén, ítéletük napján,
lágyan megpihennek, az Atyaisten karján.

Ott majd elér mindent, a hatalmas szeretet,
nem lesz fájadom-kín, csak tisztuló szent élet.
Uram országában, lelkek leszünk már csak,
föld és égnek határútján kóborolunk pár nap.

Mennyei fehérben, tiszta hósesésben,
bűntől mentesítve, angyalok közt éljen,
Minden árva lélek, mely út porától mentes,
szennyes gyarlóságból, egy új világba repdes.