Farkas Viola - Március 15.

Farkas Viola

Március 15.

Túlzottan vártuk a Tavaszt,
De a tél, még igen ravasz,
Mutogatja az erejét,
Visszatolatta a telét.

Uralkodik a Természet,
Ahogy akar, úgy ad szépet,
De ha neki, másképp tetszik,
Hóförgeteggel búcsúzik! ű

Aggódó szemem a tájon,
Fagy honol a bimbós ágon,
Eltűnt a sok kinyílt virág,
Járhatatlan lett a világ.

Ítéletidő lett mára,
Márciusnak, idusára,
Örüljön, ki otthon lehet,
Lakása ad, jó meleget.

Napok óta ömlik a hó,
Tehetetlen, a hókotró,
Aki tud, siet menteni,
Bajban lévőket ellátni.

Utak telve járművekkel,
Benne lévő, emberekkel,
Elakadva, betemetve,
Fagytól, éhségtől szenvedve!

Emlékezetes ünnepünk,
A Természet is ellenünk!
De kibírjuk, amint eddig,
Velünk van Istenünk, mindig!