Farkas Viola - December felé

Farkas Viola

December felé

Fájdalmak útjain,
Megyünk bukdácsolva,
Sötét útvesztőkön,
Fény felé fordulva.

Elfonnyadt a virág,
Lehullott a levél,
Elmúlik az ősz is,
Helyében, itt a tél.

Sárba tipródik mind,
Ami gyönyörű volt,
Fehér hó belepi,
Rá süt a telehold.

Életfánk ágai,
Gyérül, kopaszodnak,
Minden kis szellőre,
Nyögnek, megfájdulnak.

Jönnek új hajtások,
Születnek gyermekek,
Égi mezőn szállnak,
Áttetsző, fellegek.

*

A tél varázslata

Téli fagy a tájat megörvendeztette,
Bokrokat és fákat zúzmarával fedte,
Múló tünemények csüngnek az ágakon,
Misztikus dallamok zenéjét hallgatom.

Napsugár tündérek csillognak, villognak,
Kristályfüggők között pajkosan bujkálnak,
E gyönyörű látvány mindent elfelejtet,
Amint csepegteti a sok gyémánt szemet.

Tündöklő kristályok, amerre a szem lát,
Uralja a Fagy a természeti csodát,
Körbe vesz bennünket az álom-palota,
Örök emlék marad a Tél Varázslata.