Farkas Viola - Ó, te cudar február; - Felébredtem ...; Február 13.

Farkas Viola

Ó, te cudar február

Ó, te cudar február, a hideget unjuk már,
Jó lesz lassan készülni, a terepet átadni.

Izgalmas várakozás, tavasszal találkozás,
Szép március siess már, minden élet reád vár.

Kis bimbók fészkelődnek, rovarok leskelődnek,
Amint kisütött a nap, mindegyik erőre kap.

Madarak is jól érzik, a kerteteket ellepik,
Pláne, ha tálban víz van, fröcskölődnek mámorban.

Rügyek végszóra várnak, suhognak tündér-szárnyak,
Visszafogott érzelem, közelít a szerelem.

Csendüljön fel a nyitány, jöjjön sok kis virág-lány,
Borítson be a Tavasz, életünknek ez vigasz!

*

Felébredtem…

Felébredtem bús időben,
Februári havas télben,
Kinézek az ablakon,
Sok madár van a fákon!

Itt röpködnek és kecélnek,
Fürdés után keresgélnek,
Hihetetlen forgalom,
Havas-esős avaron.

Kigyönyörködöm magamat,
Rendezem gondolatomat,
Jó kedvre derítettek,
Ezért ide repültek!

Hogy lehet ilyen változás?
Sötétségben napsugárzás?
Egy pillanat, s eltűntek,
Vége a jelenetnek!

Azért ők tudnak valamit,
Érzik, a Tavasz közelít,
Hoztak kis ízelítőt,
Türelemmel várjuk őt!

*

Február 13.

Esőtől csepegő, csillogó faágak,
Hajnal-derengésben, már Tavaszra várnak.

Eltűntek fellegek, vidámító a nap,
Ezüst-hullámzással, rezgő árnyékot hagy.

Épp, hogy megmozdulnak, a játékos ágak,
Mosolygó rügyeik, virágokat látnak.

Itt-ott egy méhecske, köszönti társait,
Kelő nap enyhében, próbálja szárnyait.

Boldog várakozás, születés reménye,
Ne hagyjon el soha, Isten segítsége!