Hatházi Áron
Sohase csönd
ezüstpárát sütött a
fagy
ablakomra
virágnak tűnik
valahány minta
tekereg az üvegen
s mintha idegen
lenne ma a tél
rigók lármáznak odafenn
a csupaszra vált tölgyeken
roppant kék egén
kódorgó bárányait
űzi a nap
aranyvillámaitól
a bodor felleg
oldalához kap
és sebéből vízvért
ereget
idehullik
hajszálaim közé
cseppjei égnek fejemen
a fény
ablakomra
virágnak tűnik
valahány minta
tekereg az üvegen
s mintha idegen
lenne ma a tél
rigók lármáznak odafenn
a csupaszra vált tölgyeken
roppant kék egén
kódorgó bárányait
űzi a nap
aranyvillámaitól
a bodor felleg
oldalához kap
és sebéből vízvért
ereget
idehullik
hajszálaim közé
cseppjei égnek fejemen
a fény
beleszorul
mellkasomba
tavaszt remél bőrömön
a reggel
s hogy a kikelettel
zaj jő és ének
sohase csönd
tavaszt remél bőrömön
a reggel
s hogy a kikelettel
zaj jő és ének
sohase csönd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése