Hatházi Áron
Ó bárcsak
ó bárcsak –
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha üvegtestem lenne
csak rámnéznél
és soha többé
mire föl a sok
mosoly – mind átkozott
tenyerem kopott
nincsenek benne már
gyermekded szavak
fogaim
hajam visszhangja vak
ó bárcsak –
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha viasztestem lenne
csak meggyújtanál
és soha többé
mire föl a sok áldozat –
mind veríték csak
gyors szemmozgásos álom
ha felriadok a szélre
már idegsejtjeimet koptatja a vágy
látod kicsúszik minden
ujjaim közül
örvénytől rettegni kár
hiába szorong bennem minden
hitvány izomköteg
ó bárcsak –
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha egyszer
mikor ez a tél elköltözött
tőzikék és
krókuszok csíráznának
gégeporcaim között
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha üvegtestem lenne
csak rámnéznél
és soha többé
mire föl a sok
mosoly – mind átkozott
tenyerem kopott
nincsenek benne már
gyermekded szavak
fogaim
hajam visszhangja vak
ó bárcsak –
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha viasztestem lenne
csak meggyújtanál
és soha többé
mire föl a sok áldozat –
mind veríték csak
gyors szemmozgásos álom
ha felriadok a szélre
már idegsejtjeimet koptatja a vágy
látod kicsúszik minden
ujjaim közül
örvénytől rettegni kár
hiába szorong bennem minden
hitvány izomköteg
ó bárcsak –
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha egyszer
mikor ez a tél elköltözött
tőzikék és
krókuszok csíráznának
gégeporcaim között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése