Hatházi Áron - Érinthetetlen

Hatházi Áron

Érinthetetlen

mint hamu
hull ernyedt falevél
erre a nyárra

tűvirágok nyiladoznak
nagy hirtelen
még utoljára az őszben
egemre deszkát szögeltek

nekem fénylik a bőröm
vállam temetők hangjával
van tetoválva
madár-életek bújnak markomban
langyos szellőre várva

ólomba öntöttek:
ne fájjon vers
és ne fájjon Isten
ne érezzem
hogy nem vagyok
büntetlen én sem
hogy hajammal együtt
elfogynak napjaim

így vagyok látod
érinthetetlen