Heltai Jenő - Böjti románc

Heltai Jenő

Böjti románc

A bálterem egyik sötét zugában,
Ahol zsongásba vész a zeneszó,
Füledbe súgtam hízelegve, lágyan:
"Oh, légy enyém, szép rózsadominó!"

Kesztyűs kezecskéd tiltva fölemelted,
A legyező elfödte arcodat,
S halk csöndesen, mint tavaszi lehellet
Fülembe súgtad: "Nem, - már nem szabad.

Elhallgatott a zene is lassacskán,
A hegedűszó és a cimbalom,
A karneválnak vége van uracskám
Eljött a böjt, eljött az unalom.

Okos dolog lesz, hogyha nem erőltet
És megbocsát, ha haza hajtatok,
Nem élvezünk több pezsgőt, több befőttet,
A böjtben én is ájtatos vagyok.

Vagyok szemérmes, finom úriasszony
S gentlewoman bokától homlokig.
És bizony isten, szörnyen megharagszom,
Ha még tovább itt lábatlankodik.

Ha édes csókra volt az úrfi éhes,
Mért volt közömbös, mért volt lusta, rest,
Most már hamut hinthet a fejére édes
S egyék ha tetszik - ciberelevest."