Heltai Jenő
Előszó egy soha el
nem készülő verseskönyvhöz
Boldog, kinek nagyröptű lelke
Álommezőkön andalog.
Akit királynak koronáznak
Kilenc pogány, szent angyalok.
Én a józanság országútján
Tülekedek, lopok, csalok,
Vékony kenyérért, gyatra bérért
Csak görnyedek, csak agyalok.
Én, aki tudtam szállni bátran,
A szárnyas lórul rég leszálltam,
Ma már nem járok, csak gyalog.
Háttal fordultam már a Napnak,
Kihűlt szivem mélyén fakadnak
Szintelen, elkésett dalok.
Álommezőkön andalog.
Akit királynak koronáznak
Kilenc pogány, szent angyalok.
Én a józanság országútján
Tülekedek, lopok, csalok,
Vékony kenyérért, gyatra bérért
Csak görnyedek, csak agyalok.
Én, aki tudtam szállni bátran,
A szárnyas lórul rég leszálltam,
Ma már nem járok, csak gyalog.
Háttal fordultam már a Napnak,
Kihűlt szivem mélyén fakadnak
Szintelen, elkésett dalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése