László - A Göncöl szekerén

László

A Göncöl szekerén

 https://www.youtube.com/watch?v=UUyJoQrMdyM

Ennyi? Tényleg vége?
Hisz szerelmünk ott az égbe…

Sarkcsillag tükrözi szemed fényét,
Mutatja az utat hozzád,
Mely ki tudja mennyi fényév,
Hogy mikor találok újra Rád?!
Emlékszel?
Utaztunk a Göncölszekéren,
Megszorítottad kezem
S azt mondtad: - maradj mindig velem!

Szemedből könnycsepp cseppent
Melyből hullócsillag lett.

Én kívántam rögtön:
-legyél mindig boldog a Földön.

Bejártuk együtt a Tejutat,
Csodáltuk a csillagokat,
Az Esthajnalt zsebembe dugtam;
Szép csendben, lassan
Bekötöttem szemed és
A Holdra vittelek,
Lógattuk lábunkat a semmibe.

Lágyan átkaroltál,
Ajkamra csókot adtál,
Megsimogattad arcomat,
Fülembe súgtál édes szavakat.
Lassan felkelt a Nap,
Halványulni láttuk a csillagokat,
Elhagytuk az eget.
Azóta is szenvedek,
Mert nem talállak Tégedet!

Az Éji szél röppenti hangodat
Aprócska szobámba,
Kereslek hol vagy,
De csak a szellemed járja
Néma táncát,
A huzat emelgeti a párnát
Fejem alatt.
Néha-néha a parketta meg-meg reccsen,
S, én csak figyelek ijedten.
Fejemre húzom paplanomat,
Pedig tudom: csak Te vagy?

Betegesen szeretnék újra veled lenni,
Nem tudlak feledni.
Sajgó szívvel nézem a csillagos eget,
Bámulom a Göncölszekeret.
Már más fogja kezed!
"Szemedből könnycsepp cseppent
Melyből hullócsillag lett.
Én kívántam rögtön:
- legyél mindig boldog a Földön."