László - Lelkedre vágyva

László

Lelkedre vágyva

Sehol sem vagy és mégis

mindenhol Téged látlak,
ahogy mozdul az ág

és a csendet megtöri a szél.
Amint életre kél a sötét
puha tenyered melegét vágyom
és letörten vágyón megrajzol az éj.
Mohón vesznék beléd,
lelkedig suttognám

szerelmes szavaim, csókjaimmal

ostromolnám minden porcikád,
míg fehér zászlód nem lengeted.
Két karom elrejt a világ elől,
két karod kalodába zár
- fesztelen rabszolgaság.
Válladon hagyom fogam nyomát,
szerelmünk billogját,
gyötör a gyönyör, sanyargat a vágy
öled gyengéd ringása andalít,
miközben ujjaim bilincsként kulcsolnak át.
Tekinteted mesél,
- ( Őröm voltál, most néma rab.
Ítéletemre vársz)
és én olvasom minden szavát.
A lelked akarom,
ostromolni csúcsait,
felérni Hozzád,
odabújni,
mint űzött vad ki gazdára talál.