2018. április 27., péntek

László - Kielégületlen vágy ...


László
Kielégületlen vágy … 

A csend megül szobámban,
ébren is csupán álmodom,
egyedül vagyok.
A fürdővizet megengedem…
Eszembe jutsz és elképzelem
milyen lenne, ha itt lennél velem.
Egy vízcsepp folyik végig melleden,
útját ujjammal végig követem,
ajkad mézízét ajkamra csókolod,
táncol minden ujjbegyem testeden
és egyetlen percre sem
szűnik olthatatlan vágyunk.
Nyelvemmel finom köröket rajzolok
mellbimbód körül,
tenyerem fenekeden megpihen,
fülcimpád mögé rejtem
szerelmes szavaim.
Szenvedéllyel érintelek,
- szeretkeznék Veled,
lelkedre vágyom,
elbújni Benned
a mennyekig magasztalni fel.
Kívánlak. Vágylak.
Birtokba veszlek,
kéjtől remegő tested
egyetlen percre sem eresztem,
ölembe kaplak,
erősen markolom feneked,
csípődet emeled
újra és újra, ritmusom követed.
Elhatalmasodik szenvedélyünk,
elveszünk egymásban,
miközben sóhajok sorát suttogva
szerelmet rebegnek ajkaim.
Magamhoz ölellek,
testünk egymásnak feszül...
A víz untalan zubog,
emlékünk megül bennem,
kiszakít valóságomból
és csupán vagyok... Veled... egyedül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése