Lesznai Anna
Könnyű lenne
Mi más itt, mi más
itt máma, mint tizenkét évnek előtte,
ki lőtte szíven szökellő, szűz örömem!
Ürömét kinek keze töltötte erem borába,
porával ki hintette csavargó útját gesztenye fürtnek?
Tűrt gazda? ember vagy Isten?
Mert kinek jó a háló, fényes ficánkos szememre vetve?
ki írt furcsa zárójelt szám köré, keserű ráncot?
a táncot, a csókot ki fogta le rólam kezével?
Voltam bizony táncos és dolgos és dalos és sírtam...
Sírban pihenni kell majd s addig imát kellene tudni,
futni nem lehet, este van, esti imát.
De imádni kit kell, jaj kit kell félni, köszönni?...
Önti a nap a fényt, ember a vérét, a könnyét,
drága csókját a szánk;
de ki az, aki kezében tartja a laktató korsót?
Könnyű lenne elmennünk innen, ha tudnánk, ki az Atyánk.
ki lőtte szíven szökellő, szűz örömem!
Ürömét kinek keze töltötte erem borába,
porával ki hintette csavargó útját gesztenye fürtnek?
Tűrt gazda? ember vagy Isten?
Mert kinek jó a háló, fényes ficánkos szememre vetve?
ki írt furcsa zárójelt szám köré, keserű ráncot?
a táncot, a csókot ki fogta le rólam kezével?
Voltam bizony táncos és dolgos és dalos és sírtam...
Sírban pihenni kell majd s addig imát kellene tudni,
futni nem lehet, este van, esti imát.
De imádni kit kell, jaj kit kell félni, köszönni?...
Önti a nap a fényt, ember a vérét, a könnyét,
drága csókját a szánk;
de ki az, aki kezében tartja a laktató korsót?
Könnyű lenne elmennünk innen, ha tudnánk, ki az Atyánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése