Lesznai Anna
Napszálltán
Kedvesem, enyhítsd a
csókot: ejtsd el a tőrt.
Nem látod, estbe
borult a bíbor határ.
Nem látod te, ki szembekerültél velem:
Sok kicsi ránc gyűlt néző szemem köré,
Fáradt őszbe vegyül már gyűrűs hajam.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Nem látod te, ki szembekerültél velem:
Sok kicsi ránc gyűlt néző szemem köré,
Fáradt őszbe vegyül már gyűrűs hajam.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Már eleget sírtam
bódult hársfa-fasorban.
Már elegen téptek belőlem rezgő sikolyt.
Jobb lenne halkan ülni az ablak előtt
Gyermekek táncát lesve az alkonyaton.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Már elegen téptek belőlem rezgő sikolyt.
Jobb lenne halkan ülni az ablak előtt
Gyermekek táncát lesve az alkonyaton.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Jó lenne pihenni,
bizton nyugodni már,
Mint testvér a testvér egy ölből fakadt ölén.
Bízni, hogy máma és holnap s örökkön-örökké
Kiváltja, megváltja hangod visszhangzó életemet.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Mint testvér a testvér egy ölből fakadt ölén.
Bízni, hogy máma és holnap s örökkön-örökké
Kiváltja, megváltja hangod visszhangzó életemet.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Ne higgyed, ne
várjad, hogy sokfelé viszen az út.
Mert delelőt látott, aludni száll már a nap.
Hiába ösztöklöd, szítod érett szívünk:
Aranysúlyától telten csak hazahull.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Mert delelőt látott, aludni száll már a nap.
Hiába ösztöklöd, szítod érett szívünk:
Aranysúlyától telten csak hazahull.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Most olvad mézbe a
végső, véres sugár,
Hadd leljen karodban az édes alkonyi tűz,
S rögzitsen engem sorsod ércserlegére
Rózsás zománcként az izzó esti kohó.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Hadd leljen karodban az édes alkonyi tűz,
S rögzitsen engem sorsod ércserlegére
Rózsás zománcként az izzó esti kohó.
Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése