Pataki Glica
Drága fecském merre
szállsz ?
Szép színes ősz volt,
mint ahogy a Nagy Könyvben meg vagyon írva. Megadta a módját az érkezésének.
Lángoló, egyre későbbi hajnalok köszöntöttek reggelente a Sárhegy mögül. A
gesztenyefák vörös foltos leveleket sodorgattak, és az utcai lámpák esti
fényében csendesen alá hulltak, egymást takargatva, és ott bújtak meg a
gesztenye gyerekek. A költöző madarak az augusztusi menetrendhez igazodtak,
majd sorban követték egymást. A hegyi réteken pompázott az encián az illat
mirigyekkel, magához csalogatja a bogarakat, és a lepkéket. A madarak
hangjától, csendesedik a vegyes telepítésű erdő, esténként föl zúg a fenyves
erdő. Szeptemberben az őszi kikerics jelent meg lila lepel szoknyácskában, és a
gímszarvasok megkezdték az idei bőgést. A feketerigónak, egyre jobban lehetett
hallani a hangját a bokor oltalmából. A parkfáinak leveleit kis manók
festegették, apró ecsetjükkel. Ahogy haladtak a munkálatokkal, egyre jobban
láthatók lettek a zöld ruháikban. Vidám, kedves népség a zöld Manók serege.
Néha összeszólalkoznak a szürke verebekkel, mert másként gondolják a dolgot. A
verebek ideje határtalan, ám a szorgos Manókra rengeteg levélke vár. Sürget az
idő, sürget a teendők!
…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése