Pataki Glica
A hősök
Ott távol a kéklő messzeségben a juharfák lombjai között, piroslik a reggel.
Mintha az erdő égne, magasodnak a lángok. Nem érezni a füst szagot, nem hallani
a fák jaját. Elérte az utolsó leveleket, fönn a csúcson. Már a hegy mögött is
izzik az ég. Közeledik az ősz. A gesztenyefák leveleit körbe hervasztotta a
rozsdabarna, fehér foltokat tett rá a betegség. A Nap tüze kialszik hirtelen és
mindent elfed a sárga szín, magasan fenn jár az égen. A tenger hullámai
csíkozzák, fodrozzák a vonuló fellegeket. Felhőkből született hajók közelednek,
balról.
A fuvallat leáll, nem mozdulnak a fák levelei, hang sem csendül, meghalt a világ. Festmény született a démonos éjszakából. A gyönyörű színek társakra leltek, egymás mellett csendéletté lettek. Megszületett, az egyszeri, megismételhetetlen reggel. A holnap az oly messze még.
A fuvallat leáll, nem mozdulnak a fák levelei, hang sem csendül, meghalt a világ. Festmény született a démonos éjszakából. A gyönyörű színek társakra leltek, egymás mellett csendéletté lettek. Megszületett, az egyszeri, megismételhetetlen reggel. A holnap az oly messze még.
(Bolyongó lelkek …)
Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/100619
Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/100619
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése