Sík Sándor - Kettős szivárvány

Sík Sándor

Kettős szivárvány

Elült a zápor, elnyugodott a szél,
Felhő-barlangok tömbjei omlanak,
    S a hegy dicsőült homlokáról
        Felkel a nap biboros korongja.

Jöjj, nézz a napba, nézd: csupa láng, csupa
Szépségig-érett végig-elég öröm,
    Pedig már fonja szemfedőjét
        A konok ég könyörtelen ujja.

De ő nem bánja; mit neki éjszaka,
Mit a halál is! Él, amig él, ragyog
    S szépsége édes aranyával
        Önti el a keserű világot.

Nézd, nézd a felhők mámoros ünnepét,
A szépség színes templomi zászlait
    Hogy lengetik, hogy bontogatják
        Tornyosodó meseváraikból.

Nézd a szivárványt: kétfonatú öve
Kétszer karolja át a kitárt eget!
    Nézd, és öleld, öleld, halálig,
        Ezt a szegény gyönyörű világot!