Sík Sándor - Csavargó szellő

Sík Sándor

Csavargó szellő

Csavargó szellő átszalad
A mit sem sejtő fák alatt.
    Jön és suhog
  És ríkatja a lombokat.

A lankadt elmén átszalad
Egy-egy gazdátlan gondolat.
    Már itt se volt,
  De fölveri a gondokat.

Bólonganak a levelek,
Mint ölben álmos kisgyerek.
    De fut a szél,
  S a bánat róluk lepereg.

Nem így a gond, nem így a gond:
Az elme - fázó fűzfalomb -
    Nem tudja mért,
    Nem tudja min,
  Csak elborong, csak elborong.