Szécsi Margit - Kristály-fejékes

Szécsi Margit

Kristály-fejékes

Kristály-fejékes teleidet
eltékozoltad, hazám.
A veretes szán
ott vágtat álmaink Tejút-porán.

Tüzet itt gyújtok én,
most te vagy a remény,
téli esőben lassan-gyúló galy.
Nehezen lobbansz mint az ész.
Szólj, dörmögő angyalmoraj!

Muzsikáld nekem:
van mindenem,
s hevít egy láthatatlan csók.
Zsebeim: kék virágbarlangok,
aranyat nem sóhajtozók.

Enyém az örök szánka:
a képzelet.
A lélek havasára
röpítem életem.