Szécsi Margit - Utolsó évszak

Szécsi Margit

Utolsó évszak

Kezemben kék citerával
      állok, soványan,
lobogó szalagjaim lohadnak,
      tűnnek kopottnak.

Kövülő, súlyos muzsikám:
      kő-bástyám, imám
füstölgő várost rejteget,
      koravén kerteket.

Szellős-kabátos vándorok
      fázósan járnak ott,
hajolnak olykor lángért:
      alvadt virágért,

s elpereg a piros lélek,
      oldódik, réved...
Ködben a hajó tútol:
      messzire tévedt...