Szécsi Margit - Télmalom; - A tavaszi fagy; - Cirkusz a hóban

Szécsi Margit

Télmalom

Télmalom, télmalom,
megőrlöd életünket.
A jéglisztes talaj
világos mint a bűntett.

Feketébb így a baj,
s kik erkölcsben kitűntek:
fényedben, télmalom,
sötét hattyúként ülnek.

Ó, jég-dinamika,
körrendszere az űrnek,
hol rég-fagyott Napok
holt rezgéssel tütűlnek!

Gyilkolni s szülni is
a népek mért dühűlnek
ó télmalom, ha vagy,
ha ég és föld kihűlhet!

S fényedben, télmalom,
Margit nem feketül meg.
Holta mint élete:
mínusz, világos ünnep.

*

A tavaszi fagy

Élet zajtalan varrónője
ki mindent összeállni késztet
jött, harapós fénnyel - csillogtak
az életen a halál-fércek.

Befagytak a ragyogó ércek,
fázott a tűz - egyszerre tél lett,
a hideg vas is, kézhez-forrva
emlékezett a jégkorszakra.

Csalók voltak a forró térdek,
jég-violák a szenvedélyek.
S füstölgő csóvák: lelkek égtek,
ki ne fagyjanak a vetések.

*

Cirkusz a hóban

A ponyvák bevonva: nem játszunk.
A porondot, arany homokját
beesheti a hó.
De élünk. Rudakról alélt
kötélzet csüng,
ám a csönd sátora alól
citerák pendülnek.

…