Weöres Sándor
Talp-ország
Füvek lenti éje,
bogárlábon táncoló
éjszaka,
nedves földre lapuló,
pirregő éjszaka,
sáros, vak, tipró
talpunk országa,
hűvös sóhajok hona,
hová a cserép elmerül
s a szirtről rogyó
kő,
moha-bőrü,
gyökér-hajú kő,
hol vad fegyver a
tövis, a csáp,
függő nagy gömb a
harmatcsepp, a báb:
ott fürgébb a mozgás,
tágabb az idő,
víz-korszak az ősz,
jég-korszak a tél
és minden perc
százévet igér
- a lenti perc, mikor
az ördög
majdnem angyal, s az
angyal majdnem ördög -
ha becsukjuk két
ablakunk,
néha ott lakunk,
sáros, vak, tipró
talpunk honában,
levetett álarcként
kezünkben himbálva
fejünket,
míg hason siklanak a
bennszülöttek,
küszködünk szennyért,
vagy tisztaságért
- a lenti percben,
mikor az angyal
majdnem ördög, s az
ördög majdnem angyal -
és valahányszor
visszatérünk,
útunkat elzárjuk
naparany fallal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése