Weöres Sándor
A láthatatlan
jelenlévőhöz
Hallgass, mellembe
bújj,
mikor a virradó szobán keresztül
a falakról az éj leperdül,
mint oldott gyöngysör szétgurúl -
mélybe vonulva, szívemből figyeld,
hogy tiszta csillámlása mit jelent -
de ha fölmérted e csodát
a hajnal útvesztőin át:
mellemből kelj és szememből tüzelj,
mert nem jut több íly áldott némaság,
kelyhet húny a virág, ha nap közelget,
fakón szárnyat zár tündöklő szerelmed.
mikor a virradó szobán keresztül
a falakról az éj leperdül,
mint oldott gyöngysör szétgurúl -
mélybe vonulva, szívemből figyeld,
hogy tiszta csillámlása mit jelent -
de ha fölmérted e csodát
a hajnal útvesztőin át:
mellemből kelj és szememből tüzelj,
mert nem jut több íly áldott némaság,
kelyhet húny a virág, ha nap közelget,
fakón szárnyat zár tündöklő szerelmed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése