2016. június 1., szerda

Csoóri Sándor - Pihenés patakparton



Csoóri Sándor

Pihenés patakparton


Mint kerek betonkeverő,
forog ottfönn a nyári Nap,
dőlnek belőle remegő,
finom szemcséjű sugarak.

Egy patak partján hűsölök,
árnyékot vet a parti sás.
Szemembe piros derű gyűl:
katicabogár-villogás.

Dél van, kábító június,
delelni ledől a világ,
csupán az erdő fekszik ki
a dombra, süttetni magát.

Ritkás széliben rózsaszín
csorda ácsorog – s tehenek
lelógó farka meg-meging,
mint lusta harangkötelek.

Pihen, hever a pásztor is,
újságot forgat álmosan.
Kutyája vízben lefetyel,
tűzpipacs nyelve lázban van.

Boldog vagyok, mert szép a nyár
s végre nyűg nélkül lehetek.
Ahhoz se kell most értenem,
mit a világból megvetek.

Csak hang, csak szín, csak mozdulat
férkőzik hozzám – épp elég,
hogy én dúdoljam nektek el
a pompázó nyár énekét.

Kotyog a patak, hallgatom,
vízében kölökgólya áll,
lábát csiklandja liliom
s átfonja selymes békanyál.




Della Mária - Május mesél; - A nyár képei



Della Mária

Május mesél


Tavaszi fényben
fűrdetem arcom,
felhőt ringat
lágy puha szél.


Hajlong a nyárfa,
táncol a lombja,
rezzen az ágon
ezüst levél.


Illattól bódul
száz kicsi méh,
örömöm csordul,
az élet él.


Fekszem a fűben,
ajkamon csókod,
éber az álmom,
május mesél.

*

A nyár képei



Madár-hangon csicsereg a hajnal,
vidám az ébredés rigó dallal.
A fák zenéjét hallani vélem,
ha napfény játszik a falevélen.


Kicsit megfáradt mindennapomon,
bejáratom magam alapfokon.
Juthatnék sok munkámmal előbbre,
de nem gondolok ma a jövőre.


Fura boldogság tölt el kertemben,
kivirult az élettől itt minden.
Kis virágaim a kedvenceim,
rózsabokrok, loncok a kert szélein.


Szebb képet én festeni nem tudok,
mit a természet most elém rakott.
Nyár színeire rácsodálkozom,
dadogó hangú versem megírom.


Juhász Gyula - Tavasz esti dal; - Nyár



Juhász Gyula



Sötétkék selymét
Az égi sátor
Kitárja - s csönd lesz
A végtelenség.



A messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...



Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.



Ma csillagokra
Néz már a vándor
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...



Zenélj szelíden
Szent tavasz este
S mint a virágok,
Mély végtelenbe
Nyílj ki ma szívem!

*

Nyár



A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.)
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)



A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
(Annára gondolok és siratom magam!)

Pné Juhász Mária - Tavaszi est; - Haiku



Pné Juhász Mária

Tavaszi est


Májusi est ölén
nyugszik a napsugár,
ablakok rejtekén
már a szél sem jár.


Csipkés köntösében
pihen az éjszaka,
csillagok fényében
fürdik békák hada.


Szikrázó éjjelen
bódító illatok,
suhannak nesztelen
virágzó ágakon.


Boldog teliholdnak
kacagó sugarán,
elolvad a bánat
öröm mosolyog rád.


Nyitott ablakon át
egy zongora halkan,
lágy dallamot kottáz
álmos nyugalommal.

*

Haiku



Akácerdőben,
májusi felhő színez
szürkét, fehérre.


Az est, fekete
inget terít az égre,
eső közeleg.

 
Langyos esőnek,
illatos tengerében,
szédül a lélek.


Fények reszketnek,
villám porhüvelyében
csillagfény éled.


Álom kerülget,
megfáradt életeket,
sejtelmes fénnyel.

Gyóni Géza - Felhők útján; - Árnyak



Gyóni Géza 
Felhők útján



Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy leány közelg.
És míg a felhőt elkísérem,
Lassan jövünk közelb, közelb.

Selyemhaj csillog napsugárban -
A felhő mindig távolabb -
Selyemhaj mondja: nyár van, nyár van,
Felhő csak a bús gondolat.

Egy pillantás - s a fájó sejtés
Csak átsuhan a lelkemen:
Hogy azt a felhőt, ezt a szép lányt
Én el nem érem sohasem.
*
Árnyak

Sötét árnyékok összesúgtak
A felhős éjpalást alatt,
Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,
        A sugarat...

Minthogyha most esküdne össze
Ezer láthatlan árnyalak,
Hogy, mely hozzád visz, megkötözze
        A szárnyamat.

Gyötörnek édes álmodásban,
Ugy meggyötörnek engemet...
Elébem állnak, hogy ne lássam
        A szép szemed...

Bút adni boldog szívveréshez
Pompásan ért a cselszövény -
De az árnyékon, tudod édes,
        Csak győz - a fény.

Június - Nyárelő, Napisten hava, Eper hava



Június - Szent I(st)ván hava
Nyárelő - Napisten hava - Gödölyetor (Eper) hava



A június hónap nevének származtatásánál már maguk a rómaiak is zavarban voltak. Egyesek a régi római "Junius"-nemzetség nevéből eredeztették, amelynek leghíresebb tagjai: L. Junius Brutus, a római királyság intézményének megszüntetője, továbbá a két fivér - M. Junius Brutus és D. Junius Brutus - voltak, tudvalevőleg Julius Caesar gyilkosai. Miután ez a Marcus Junius Brutus a naptárt reformáló Caesarnak természetes fia volt, lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új kalendáriumban róla nevezték el a június hónapot. Amikor azonban ez a Brutus a saját természetes atyját politikai okból meggyilkolta, akkor őt már nem tartották arra méltónak, hogy az egyik hónap az ő nevét viselje, s ettől fogva - főként Ovidiusnak, a költőnek befolyása alatt - Juno istennőről származtatták a hónap nevét. Ovidius kimondottan "mensis Junonius"-nak, Juno istennő havának mondja.


A névnek ez az átmagyarázása annál könnyebben ment, mivelhogy Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Juppiter famíliájába (akiről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték), hiszen Juno istenasszony Juppiter nővére és felesége volt (a római istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak válogatósak), a házasságnak és a születéseknek védőistennője, azonkívül pedig a csillagos égboltnak is királynője.
Juno a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya. Ő védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A művészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett női szépséget. Kedvenc madara a páva.

*

Népi megfigyelések


- ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik
- a júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe
- ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága
- ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sültalmát ehetünk

*

Népi mondóka


Ha száraz a nyár eleje
Szent Víd
Bő esőt hoz, szavamra, ezt
Elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek.
János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.

*

Mit jövendöl a 100 éves naptár?


Szép idő lesz, ha Szent János bogara igen fénylik, ha az égen sok bárányfelhő létez, ha a dongók este sűrűen repülnek.
Rossz idő vagy eső szokott lenni, ha sok béka jő elő, ha a macskák nyalják, tisztítják magukat, ha a tyúkok a porban fürdenek, ha a kutyák füvet rágnak, ha a vakondok magasra túrnak.

*

Ez az egyik legzivatarosabb hónapunk. Június 21-e a nyári napforduló dátuma, a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja ez, amikor a nappal 15 óra 58 percig tart. Sajnos, e naptól kezdve már három perccel újra rövidülnek a nappalok, ám a nyarat élvezők ezt még nemigen veszik észre. Az optikai csalódáshoz hozzájárul a nyári időszámítás is, amely késő estig nyújtja a nappalt. A meteorológusok Nyárelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Napisten havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Gödölyetor (Eper) hava elnevezést használták júniusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent I(st)ván hava. A Nap a Rák jegyébe lép.

A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik:

Ikrek (május 21 – június 20.) és


Rák (június 21 – július 20.)

Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép.

Az Arvisurák szerint Napisten hava.


   Jeles napok júniusban



Június 8.: Medárd

(püspök a VI. században) Legendája szerint egy erkölcstelenül mulatozó társaságot negyven napos esővel mosott szét.

Ehhez a naphoz az időjárással kapcsolatos megfigyelések, időjóslások kötődnek.

Ha ezen a napon esik az eső, a következő negyven nap csapadékos lesz, ha nem akkor negyven napos szárazság következik. Ekkor vetik a káposztát és a lent.

*
Június 10.: Szent Margit

- termésjósló "Retkes Margit" napja, a retek-,a káposztavetés ideje.

*

Június 13.: Páduai szent Antal napja,

aki a 12. században ferences szerzetes volt.

Ezen a napon szent Antal kenyeret sütöttek és osztottak a szegényeknek. A liliomot Szegeden szentaltalvirágnak hívják, ezért névünnepén az asszonyok liliommal kezükben mennek templomba.

Az hajadonok tőle kérnek férjet. A lovagok, katonák és cserkészek védőszentje, talán mert Buda ostroma is szent Antal napján indult.

*

Június 15.: Szent Vid (ókeresztény vértanú)

Úgy tartják, ha a szőlő erre a napra elvirágzik, jó bortermés várható. Erre a napra befejeződik a gabona növekedése és megindul az érés.

*

Június 21.: A csillagászati nyár kezdete

Ezen a napon a leghosszabb a Nap égen megtett útja (nálunk északkeleten kél, és északnyugaton nyugszik), a Ráktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre.

Nálunk június 21-én a zeniten járó Nappal együtt tetőzik a nyár.
Június a nyári napfordulóhoz legközelebb eső vasárnap: - a Nap napja

Az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet megújuló energiaforrásokra, azon belül elsősorban a napenergia hasznosítására.

*

Június 24.: Iván, a hónap névadója

Szent Iván napja, az év leghosszabb napja közelében van, az év legrövidebb éjszakája az északi féltekén. Ehhez a naphoz kötődik a tűzugrás szokása: nagy tüzet kell rakni, s azt átugrani.

Ettől elmúlik a szomorúságunk. A legények átviszik a lányt a tűzön, megtisztulnak, s ha egybekelnek termékenyek lesznek. Sok helyen almát dobnak a tűzbe, ez megvéd a csecsemőhaláltól.

*

Június 26.: János és Pál

(a IV. században vértanú halált halt testvérpár)

Ezekben a napokban nagy viharok, zivatarok vannak, ezért ők a viharok megfékezői.

*
Június 29. Péter-Pál

Ők Jézus apostolai, s ezen a napon egyszerre szenvedtek vértanúhalált.

Erre a napra már beérik a búza, gyökere szakad, megkezdődik az aratása. Régen megáldották az aratószerszámokat, hogy áldás legyen a búzán, az életen.




Kert – június



Lassan nyárias pompát ölt a kertünk



Az elmúlt néhány héten sok csapadék hullott, ez nem csak a haszonnövényeink fejlődését segítette elő, a gyomnövények is vígan burjánzanak. Fokozott mértékben kell gyomlálni, kapálni, és lazítani a talajt. A gyökerek számára fontos a levegő is, ezért a sok eső által össze tömörített talajt lazítsuk.



Június már nem igazán a kerti veteményezés időszaka, de több olyan növényünk is van, amit ebben a hónapban mégiscsak vethetünk, inkább szakaszos vetés formájában, a korábban már elvetett szakaszok kiegészítéseként. Május végén és júniusban érik a földieper zöme, itt a szedés ideje. Az első gyümölcsök is már kezdenek érni, szedjük a korai zöldségeket. Ilyenkor már megjelennek a kártevők is.



Júniusra már nemcsak a vízigény növekszik, de az éhség is. Ne felejtsük el a tápoldatozást a balkonládában, a zöldségeskertekben és a gyepnél egyaránt.



A nyár beköszöntével a krátevők is egyre nagyobb tömegben jelennek meg. Ne felejtsünk el védekezni ellenük!


Egy jó ok, amiért a júniust nevezik a növekedés hónapának az, hogy mostanra minden zöldbe borult. Június hónapban minden növény gyönyörűen virágzik, a tavi rózsa kinyílik, a halak a tó felszínén lubickolnak.
Ügyeljünk arra, hogy a kerti tó szűrő megfelelően működjön, ha szükséges tisztítsuk gyakrabban a szűrőt. Érdemes a vízpumpát is gyakrabban tisztítani.



Júniusban már a kullancsokra is oda kell figyelni, háziállatokon, gyerekeken fokozottan ellenőrizzük a kullancsok megjelenését!
Boldog névnapot,
boldog születésnapot kívánunk az ünnepelteknek!

L. Horváth Zsuzsanna - Vasárnapi szösszenet; - Liliom-n yílás



Lázár Horváth Zsuzsanna

Vasárnapi szösszenet

Korai az ébredésem
nincs még itt a reggel
bár szürkére olvadt az éji sötét
homályos opálüvegén nem sejlik át a fény.


Nem vetette fel a pirkadat
a horizontra rózsás selymét
csak pár ébredező madár
szaggatott csippanását hallani még.


Rigó füttyög párja-hívón
más fészkében kakukk számol
megtörve a hajnal álmodó csöndjét.

 
Hűvös lég ringat el halk neszeivel
s én édes álmom tovább álmodom
míg a Nap ébresztőt csókol zárt pilláimon.


Liliom-nyílás

Sziromhullató jázminbokor alatt
fehér liliom ontja édes mákonyát,
nehéz illatpalástja fedi az ég vállát.


Beborítja kertem rejtett zugát,
hova a Hold sejtelmes fénye nem hatol át,
ahol a szenvedély józan észre vált.


Csak a lágy szellő halk neszezése
ringatja lelkem a nektáros éjbe
sodorva a tobzódó nyárnak izét,
megrészegítve a sok tücsökzenészt.


Szerenádjuk zeng a bódult húrokon,
pár kései madár-hang is beleszól...
Az ég bársonyán ezernyi csillag gyúl
s a Hold sugárkoszorúja körbefon.


Nagy Csaba /Gyémánt/ - Add nekem magad



Nagy Csaba /Gyémánt/

Add nekem magad


Év-közép e júniusi nap,
a leghosszabb a mai,
mától már a kakukk
sem fog meg-szólalni.
Amiért elcsitul az
erdő ezután,
nem leszek szomorú, hisz
te csak szólsz hozzám.
Aranytiszta hangod
szívemben hordozom,
kedvességed meghat,
végtelen imádom.
Ahogy a vetett mag
eped eső után,
úgy vágyom rád
én is ezen a délután.
Tekinteted álom,
ölelésed minden,
szabadon száll a
gondolat a szélben…
Add nekem magad,
add nekem éjjeled.
Az sem baj ha éppen
ez a legrövidebb.


Kósa Emese - Nyári felhőfoszlányok; - Nyári falevelek



Kósa Emese

Nyári felhőfoszlányok


felhőkből szökik
a kora nyári reggel
vérpiros gömbben
…
kicsattanó kék
tűző Nap zöldet majszol
fodros felhőkben
…
lenge déli szél -
felhőn ül a délután
veréb csiripel
…
felhőfoszlányok
csillagot dédelgetnek
Hold tornácában

*

Kósa Emese

Nyári falevelek


Faleveleken
esőcseppek trilláznak
hosszú, forró nyár.


Vízcsepp párolgás
falevél hajlatából
csóvát dob a Nap.


Bámészkodó Nap
falevél ringatásban
pirosra izzik.


Szellő hunyorít
a rojtos felhők mögül
falevél billeg.


Vérpiros almák

falevelekhez bújnak
repedő bőség.


Meggy kergetőzik
a pajzán falevelek
tobzódásában.


Fürtökben ringó

szőlő falevélágyban
mustra készen-lét.


Balogh József - Most június van



Balogh József

Most június van


Június lett és tanév vége,
Szabadság, barátom, itt a nyár,
a gondokkal, leckékkel félre,
örömünk kapuja tárva már.


Nem kell felelni, izgalom sincs,
és mindennap tovább alhatok,
enyém a tópart, s mekkora kincs,
hogy ismét, megint szabad vagyok!


A bizonyítvány? jó...tűrhető,
majd jövőre...mindent megteszek,
mert a fejem lágya ha benő
- az apuék szerint - bölcs leszek.

 
Te ébresztőóra, légy nyugodt,
tankönyvek, ti is pihenjetek,
iskolafolyosók szótlanok,
holnaptól várnak vizek, hegyek.


Fürdök majd, fára is mászhatok,
sátorban álmodni jó kaland,
s barátaimmal barangolok,
vagy pecázok, aztán hív a strand.


Most közel három hónapon át
legyen jó idő, ezt akarom,
és úgy kerülöm az iskolát,
hogy majd egy KICSIT várjam NAGYON.


Június van és tanév vége,
s olyan szépek az álmaim,
a táskával, füzettel félre,
ugye, most így van jól, társaim?


Válóczy Szilvia - Egy délután a tavaknál



Válóczy Szilvia

Egy délután a tavaknál


Veresegyház városában
messze nézem a tavakat
szálló récék szelik által
a dús, zöldellő nádakat.


Magas füvek hajladoznak
szél kócolja ingó bájuk
jobbra, balra lehajlanak
eső szemereg már rájuk.


szemereg az eső egyre
ázik már a tavas mező
nagy hatalmas víztócsákba
gyűlik össze a sok eső.


Villámlik a sötét felleg
mennydörgéssel válaszolgat
de távolban a horizonton
köszönti az ég a holdat.


Vas István Nyári ének




Vas István
Nyári ének


A gondolat sötét madár,
ott röpköd már a fákon át,
nagytestü, barna nő a nyár,
jön és kinálja mákonyát.


Szikrákat vet a szép világ,
a kő, a víz, a fák, a lég,
amott két karcsu kék virág
halkan és boldogan elég.


Én is meguntam lomb mögül
figyelni - árnyas unalom -
s örülni majd, ha lágy köd ül
a dombokon, az utakon.


Örülni, tűrni szótlanul,
mint árva, fiatal növény,
hallgatni gyorsan megtanul
kapuk előtt a jövevény.


Előttem éjsötét gulya,
meguntam felhőt hajtani,
a föld alól egy furulya
szegény szavát kihallani.


A kétely és egy lomha láz,
meguntam már e két ekét,
nem pótolhatja ért kalász
az ifjúságnak szép hevét.


Hiába, minden én vagyok,
az is, mi szembenéz velem,
az ég, mely kéklőn fennragyog
s a hernyó is a levelen.


Egy régi könyvet felnyitok,
vagyok a gonosz és a hős,
a mult ahány borus titok,
az énvelem mind egyidős.


Megáll az árva kérdező,
szalad a vad, sötét folyó,
mindent, mi van, megmérgező,
mindent magányba burkoló.


Megáll a vándor, messze lát,
de mind rokon az idegen,
hiába az egész világ,
csak az van, ami idebenn.


De idebenn a mély hinár,
kinézek, visszahuz megint.
Mélyragyogásu, ifju nyár,
ott messze száll és visszaint.

Sárhelyi Erika - június; - Padlás-mennyország



Sárhelyi Erika
 június


Az év apránként elüti a delet,
a Nap önnön árnyékába menekül,
Szent Iván vállain viharfellegek,
a kamra mélyén már lekvár édesül.

*

Padlás-mennyország (sanzon)



Ez csak egy könnyű, csacska sanzon,
lám, belém dúdolta magát a nyár,
egy régi június a gangon,
térkőre ájult, fáradt napsugár.


Néztük, hány porszemnyi világ van
egy fénynyalábban, kész ribillió,
a hőséget jól tűrtük, sőt vidáman,
s emlékszik ránk a szőnyegporoló

.
Mi, körfolyosós, csitri lányok,
titkon a hátsó lépcsőn futkosunk ma is,
mi, körfolyosós, letűnt lányok,
tudjuk már, a padlás-mennyország hamis.


Gyümölcsöstálból fogyott a meggy,
és vígan köpködtük a sok magot,
kilestük, a lift kivel jön-megy,
s nem kívántunk bárkinek "jó napot".


A ház macskáját dédelgettük,
fölöttünk bádogtető volt az ég,
forró vihar volt, ha szerettünk,
így volt igaz, csak régestelen-rég.


Mi, körfolyosós, csitri lányok,
titkon a hátsó lépcsőn futkosunk ma is,
mi, körfolyosós, letűnt lányok,
tudjuk már, a padlás-mennyország hamis.


Heltai Jenő - Nyári éjszaka



Heltai Jenő

Nyári éjszaka
Emlékszem egy édes nyári éjszakára...
Ezüstösen tűzött le a hold sugára,
Reánk borult milljó kicsi csillag fénye...
Így kezdődött szívem legelső regénye.


Azt mondottam neki: "Asszonyom, a képe
Olthatatlan fénnyel ragyog a szívemben,
Asszonyom, fogadjon ön is a szívébe!
Szeretem, szeressen ön is, ön is engem!
Nézze, csendes minden, alszik minden ember,
Én vagyok csak ébren, hóbortos szívemmel,
Itt virraszt a szívem, lelkem maga mellett,
Itt könyörg magától irgalmat, szerelmet,
Itt lesi a csókját szomjúhozó ajkam
Égő gyötrelemben, epedő sóhajban,
Vággyal, remegéssel fordulva magához,
Aki egy szavával megáld vagy megátkoz!
Istenem, oly édes csókolni, szeretni,
Nézze, minden csendes, meg nem látja senki.
Egy levél se moccan, álmodik az ég is,
És ön oly kegyetlen, hideg marad mégis!"
Többet nem beszéltem. Hallgattuk a csendet
És a csillagokat vizsgáltuk a tóban,
Néha hallottuk csak hosszan, elhalóan,
Valami elkésett vonat, ha füttyentett.
Majd a liget sok-sok bús, kivert kutyája
Panaszos visszhanggal vonított reája,
Megzördült a bokor, szellő, hogyha lengett,
Susogtak a fák is, aztán újra csend lett.
Köpenyét a keblén fázón összevonva,
Megnézte óráját: "Gyerünk haza - mondta,
Mindjárt egy az óra, még megárt a séta
Nekem is, önnek is, hóbortos poéta!"
S mikor arra kértem, hogy reám tekinsen,
Szemembe tűnt csöndes, gúnyos mosolygása,
És én elfogódva kérdeztem: "No lássa,
Ahhoz, amit mondtam, egy jó szava sincsen?"
Újra csak hallgatott, újra csak mosolygott,
Én meg elpirultam, röstelltem a dolgot,
Szörnyű nagy zavarral kísértem hazáig
S gúnyos mosolygását nem feledtem máig.


Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugára.
A legszebb asszonnyal sétálgattam együtt,
Akácfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam balgán udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna!
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de húszéves voltam!

B. Huszta Irén - Gyöngyházest; - Zivatar;



B. Huszta Irén

Gyöngyházest


Akár az olvadó hegyek,
Oly fáradt, szürke most a fény.
Tövén a lusta képzelet
Egy pilleszárnyú lenge lény.


A szürke napfény elmereng,
Amint találkozik veled.
A ködben arcod feldereng,
De szertehullt a képkeret…


Virágra szállott kismadár
Rikoltja égre hangosan,
Magasba ért a víg batár,
A szürke napnak vége van.


Zivatar



Villámot szór az ég,
Eljött már, itt a vég,
Felhők tépett hasa –
Vízözön ez maga!


Mennydörgő félelem
Gyorsít most lépteden,
Átugrasz bánaton,
Nem fog fönn fájdalom.

 
Zápor lenn rád szakad,
Vinné kék álmodat…
Ám a nyár visszatér,
Újra él, táncra kél.