2016. június 1., szerda

Juhász Gyula - Tavasz esti dal; - Nyár



Juhász Gyula



Sötétkék selymét
Az égi sátor
Kitárja - s csönd lesz
A végtelenség.



A messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...



Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.



Ma csillagokra
Néz már a vándor
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...



Zenélj szelíden
Szent tavasz este
S mint a virágok,
Mély végtelenbe
Nyílj ki ma szívem!

*

Nyár



A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.)
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)



A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
(Annára gondolok és siratom magam!)

1 megjegyzés: