2016. június 1., szerda

B. Huszta Irén - Gyöngyházest; - Zivatar;



B. Huszta Irén

Gyöngyházest


Akár az olvadó hegyek,
Oly fáradt, szürke most a fény.
Tövén a lusta képzelet
Egy pilleszárnyú lenge lény.


A szürke napfény elmereng,
Amint találkozik veled.
A ködben arcod feldereng,
De szertehullt a képkeret…


Virágra szállott kismadár
Rikoltja égre hangosan,
Magasba ért a víg batár,
A szürke napnak vége van.


Zivatar



Villámot szór az ég,
Eljött már, itt a vég,
Felhők tépett hasa –
Vízözön ez maga!


Mennydörgő félelem
Gyorsít most lépteden,
Átugrasz bánaton,
Nem fog fönn fájdalom.

 
Zápor lenn rád szakad,
Vinné kék álmodat…
Ám a nyár visszatér,
Újra él, táncra kél.

1 megjegyzés: