B. Huszta Irén
Gyöngyházest
Akár az olvadó
hegyek,
Oly fáradt, szürke most a fény.
Tövén a lusta képzelet
Egy pilleszárnyú lenge lény.
A szürke napfény elmereng,
Amint találkozik veled.
A ködben arcod feldereng,
De szertehullt a képkeret…
Virágra szállott kismadár
Rikoltja égre hangosan,
Magasba ért a víg batár,
A szürke napnak vége van.
Oly fáradt, szürke most a fény.
Tövén a lusta képzelet
Egy pilleszárnyú lenge lény.
A szürke napfény elmereng,
Amint találkozik veled.
A ködben arcod feldereng,
De szertehullt a képkeret…
Virágra szállott kismadár
Rikoltja égre hangosan,
Magasba ért a víg batár,
A szürke napnak vége van.
Zivatar
Villámot szór az ég,
Eljött már, itt a vég,
Felhők tépett hasa –
Vízözön ez maga!
Mennydörgő félelem
Gyorsít most lépteden,
Átugrasz bánaton,
Nem fog fönn fájdalom.
Zápor lenn rád szakad,
Vinné kék álmodat…
Ám a nyár visszatér,
Újra él, táncra kél.
Eljött már, itt a vég,
Felhők tépett hasa –
Vízözön ez maga!
Mennydörgő félelem
Gyorsít most lépteden,
Átugrasz bánaton,
Nem fog fönn fájdalom.
Zápor lenn rád szakad,
Vinné kék álmodat…
Ám a nyár visszatér,
Újra él, táncra kél.
https://www.youtube.com/watch?v=Nv309444xsg
VálaszTörlés