Csoóri Sándor
Pihenés patakparton
Mint kerek betonkeverő,
forog ottfönn a nyári
Nap,
dőlnek belőle remegő,
finom szemcséjű
sugarak.
Egy patak partján
hűsölök,
árnyékot vet a parti
sás.
Szemembe piros derű
gyűl:
katicabogár-villogás.
Dél van, kábító
június,
delelni ledől a
világ,
csupán az erdő
fekszik ki
a dombra, süttetni
magát.
Ritkás széliben
rózsaszín
csorda ácsorog – s
tehenek
lelógó farka
meg-meging,
mint lusta
harangkötelek.
Pihen, hever a
pásztor is,
újságot forgat
álmosan.
Kutyája vízben
lefetyel,
tűzpipacs nyelve
lázban van.
Boldog vagyok, mert
szép a nyár
s végre nyűg nélkül
lehetek.
Ahhoz se kell most
értenem,
mit a világból
megvetek.
Csak hang, csak szín,
csak mozdulat
férkőzik hozzám – épp
elég,
hogy én dúdoljam
nektek el
a pompázó nyár
énekét.
Kotyog a patak,
hallgatom,
vízében kölökgólya
áll,
lábát csiklandja
liliom
s átfonja selymes
békanyál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése