Szomorúfűz - Pirkadat fénye ...

Szomorúfűz

Pirkadat fénye ...

https://www.youtube.com/watch?v=UXX8CzA6pVI

Csendes, titokzatos éjszaka,

A végtelenben tovaúszva,

Csillagok szenderegnek,

S felettünk a Hold virraszt.

Merre mentél, hol vagy?

Rád találok álmaimban.

Kiáltok utánad Kedves.

Beváltatlan ígéretek,

A titkok is a végtelenbe esnek

Az égbolt lángoló kapuján

Nyílik a pirkadat fénye,

Új nap köszönt ránk reménnyel.

Ádám J. Csaba - Úgy véled lenni ...

Ádám J, Csaba

Úgy véled lenni... 

  

Úgy véled lenni évekkel, hogy
könnyeid gondolata szívemben
énekel, s hogy az emléked a
lelkeddel bennem sohasem
múlik el az élettel.

Úgy véled lenni, hogy az
időben ne tudjalak feledni,
évszakokban - virágokban,
lényemnek a fénnyel tudjalak
téged meg - megkeresni.

Véled lenni úgy jó lenne,
óvó angyalként lelkeden,
hogy vigyázó lényem maradjon
édes szerelmeden, mit múló
időkben sem feledhetem.

Úgy véled lenni mindig, hogy
a percek rohanó időt csendre
intik, s emléked vélem az
örök végtelenbe csillagporba
hintve - hintik.

Nem múlón, mi volt szívben
és létben, csak szeretni
mindig szépen, még ha
egyszer messze is kéne
menni, ott is úgy véled lenni!

Lenni véled világokban, fűben
zöldben, örökléti időkben, mi
vélünk időtlen, illatos tavaszokkal
véled kelni....jó volna úgy véled lenni!

Elmúlót, s könnyeket benned
feledni, boldog létet véled már
nem keresni, úgy kéne véled
lenni...rosszat , bánatot érted
örökre feledni!

Szivárványban látni téged,
mibe szemem réved, naptüzével
szívem adni néked, miben lelkünk
élhet...a végtelenbe...úgy jó lenne
lenni véled!

Egyszer lelked - lelkemmel
emelni fénybe, messze, hogy
vágyálom könnye mivoltunk ne
keresse, mi szép benned,
megmaradjon el - elmúló életembe.

De maradjak itt érted örök virág,
mi néked nem hervadó, itt nem
elhaló, fent lelked fényében
boldog legyen itteni álmom...
földi mindenségben szunnyadó halálom...

( 2016. július 23. )

Grimm Pálffy Piroska - Tavasz

Grimm Pálffy Piroska

Tavasz 

Jött féktelen időben,
Jött, s megállt a téren,
Szilaj szóban,
Illatos esőben,
Tükre hűs, homályos,
Hószagú szakálla
De megnőtt a télen!
Ez tehát a Vég,

édes Istenem
Egy tavasz volt?
El sem hihetem,
Mit képzelődöm?!
Zöld mezők hatalmán
Vergődő pacsirtám
Éveim számát könyörgöm,
Ajándék, s te most visszakéred?

Fazekas Imre Pál - Megtisztult álmok

Fazekas Imre Pál

Megtisztult álmok

sétálok látom nagy titkok súgását
mit a virágok egymásnak üzennek
ágakon galambok turbékolását
a nap vidám táncra perdült fényét
örömét a mosolygó egeknek
a szárnyaló szél gyönyörtelt zenéjét

lelki illatok tavaszi robaját
szívfülbe-mászó zengő dalokat
édes madárszerelmek szép himnuszát
e mérhetetlen káprázat világát
a földön guruló kis bogarakat –
élvezem a kikelet szent mosolyát

ébredő természet nyíló szemével
megtisztult álmok elmélkedésével

.kaktusz - Az igazi szeretet

.kaktusz

Az igazi szeretet

https://www.youtube.com/watch?v=Pedt3Di6C38

Tudod arra gondoltam,

hogy az a szeretet,

amelyik az igazi,

mint egy ragyogó szivárvány,

az eget a földdel összeköti,

olyan lehet, hogy két érzés

egymással szemben elindul,

mérnöki pontossággal találkozik,

egy egész híd lesz a két félből,

egy múlhatatlan szivárványhíd,

ami biztonságot ad az embernek,

bármerre jár, ott van vele,

akár repülni is megpróbálhat,

megvéd a zuhanástól a szivárvány,

olyan híd,

aminek mindkét végén erős a pillér,

ha egyik is hiányozna,

vagy lenne egy gyenge pontja,

ha azt érezné az ember,

lépése bizonytalan,

akkor kezdene kételkedve,

erősen kapaszkodni mindenbe,

ha a híd nem stabilan áll,

ha az egyik fele a levegőben,

ha viszonzásra nem talál,

ha csak az egyik oldal biztos,

nagyot,

akár halálosat zuhanhat az ember,

aki szeret,

még ha jézusi is az a szeretet,

ha csak egyoldalú,

töviskoszorúval a fején

vért verejtékezik,

az ilyen szeretet a keresztre is felfeszít,

a szívbe ott a lándzsa,

de a világot meg nem váltja,

se azt a másikat,

még önmagát se tudja megmenteni

a szenvedéstől, a kínos haláltól.

2009. szept. 26.

F. Zoltán (ILLC) -

F. Zoltán (ILLC)

Csók

Tegnap volt csak még,
Mikor betakart múlt pora,
Búcsúzóul adtad rég,
Ajkamon ajkad rúzsnyoma,

Hogy mindig emlékezzek rá,
Emlékül hagytad itt nekem,
Oly kicsi ez a szép világ,
De óriási ha nem vagy itt velem,

És, néha nem vezet út hozzád,
Mégis mindig remélem, meglelem,
Máskor csak minden ajtód zárt,
De kérlek nyisd ki még nekem,

Csak még egy csókot adj,
És megfogom kezed,
Adj egy másodikat,
És soha el nem engedem,

Lelked tükrébe nézve,
Tudom, nem kell nekem más,
Mint örökre elveszni benne,
S soha ki sem jutni tán,

A tavasz első perceitől,
A végső télig már,
Amíg a kék szemeidtől,
Szívem táncot jár.

Kun Magdolna - A szív már tavaszról mesél; - Köszönöm Istenem!

Kun Magdolna

A szív már tavaszról mesél

Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.

S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.

Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.

*

Köszönöm Istenem!

Nekem minden egyes tavasz örömujjongás,
mert elhiteti velem, hogy az élet álmodás.

Köszönöm Istenem, hogy megcsodálhatom
zöld rügyeket bontó színes tavaszom,
és elnézhetem újra azokat a szorgos méhecskéket,
melyek a virágok szirmában vígan döngicsélnek.

Köszönöm, hogy láthatom a sarjadó füvet,
Anyám régi kertjében a rózsatöveket,
amik akkor is nekem nyílnak bíborszirmokat,
ha már hűséges kertészük az égen szánt utat.

Köszönöm, hogy érezhetem a nárcisz illatát,
és magamhoz ölelhetek pár szál ibolyát,
mit lágyan altat, elringatgat a kósza esti szél,
mikor kék szemére álmot hoz a szép tavasztündér.

Ódor György - Boldogtalanság

Ódor György

Boldogtalanság  
https://www.youtube.com/watch?v=L1Q5CCtGh70

A boldogtalanság sokat elmesél,
kamerával jár erre a szembe-szél,
a kegyetlenül pontos hazugságok
filmre veszik az aranyszavúságot,
talán a gyalogút, az még szűzies
a fák közt, de tréfálkozni túl kies
a mögötte szétrombolt, korhadt falu,
hol üresen, dohos ágyban horpadunk
és a hátrahagyott penészes kenyér
sok-sok boldogtalanságot elmesél.

Sokat mesél a boldogtalanságról
egy aszalódott gyümölcs üvegtálon,
az ablakokon pókhálófüggönyök
dúdolják a csendes zárótűz mögött,
az udvaron túrás, a senki-járta
fűben motozza halkan, nemhiába
keresgél, és a magányos szembe-szél
már az új boldogtalanságról mesél:
távolban terebélyes terepjáró
fuvarozza a boldogtalanságot.

Siktár Éva - Tavaszt váró madarak

Siktár Éva

Tavaszt váró madarak

Kis madárka halkan, búsan
csicsereg a fán,
Sírdogálva szépen kérdi
hol a vacsorám?
Szántóföldön nincs eledel
üres még a föld
Gilisztákat nem szereti
még a fű sem nő.
Napocskát ha szólítgatja
fittyet hány neki
Sötét felhőt egyelőre
el nem kergeti.
Ázik-fázik kis madárkám
bús az éneke,
Sziporkázva repülne ő
fel az ölembe,
Hívogatom jöjjön gyorsan
itt az élelem,
Megvárhatja tavasz tündért
az én kertemben.
Kis társával berepülnek
ők az ablakon,
Madársereg várakozik
kinn a teraszon,
Téli kertben elidőznek
víg az énekük,
Tova szállnak szélsebesen,
boldog életük.

Ficzura Ferenc - Tavaszfontos; - Ma is áldom

Ficzura Ferenc

Tavaszfoltos

Útmentén pár kivénhedt tölgy.
Tekintetük földre szegett.
Tavaszéji csillaggyöngyvölgy
felhőpára megérkezett.

Múlik, ami volt, az kereszt,
egyre több a csendpillanat,
oly szenvtelen, szorít, ereszt
e tavaszfolt csendpirkadat.

*

Ma is áldom

Azt a percet, órát, napot
időtlenség burka óvja.
Évek érve magot hagyott,
és tavasszal széjjelszórja.

Nem mondhattam akkor neked,
valóságod röpke álom.
Ölelés-szőtt szép szerelmet,
s csókjaid még ma is áldom.

Bodó Csiba Gizella - Hajnal figyelő

Bodó Csiba Gizella

Hajnal figyelő

Holdleány fél arca

ráfeküdt az égboltra,

szétterített felhőhaját

égi fodrász bodrozta.

Fürtök közé csillagot szőtt,

uszályát a fény fonta,

e fényesség reflektora

ezüst tükrét tartotta.

Szép vagy, szép vagy –

húzta tücsök, majd

hegedűjét elrakta,

mély csend lett,

a sűrű csendet

semmi meg nem zavarta.

Tapintatos kísértőként

a csillagok mind elmentek,

csak a hajnalcsillag maradt,

ki éji vándort vezethet.

Ő fogja a pirkadatot

Hold-udvarnál mutatni,

éj kapuján a szürkület

halkan fog kopogtatni.

Az utolsó éji óra –

olyan égi béke volt, hol

a tücsök halk zenéje

egyetlen szólamban szólt.

Az utolsó éji órán

senki sem maradt árva,

Álomőrök vigyáztak az

álmodóknak álmára.

Az utolsó éji órán

senkinek sem lett kára,

tolvaj sem jár házról házra,

bank-kapuk is bezárva.

Az utolsó éji óra

úgy kellene maradjon,

hogy a Nap lába elé is

csillagszőnyeg boruljon.

Leleszi Balázs Károly - Kitárt szívvel imádkozom

Leleszi Balázs Károly

Kitárt szívvel imádkozom

Kitárt szívvel imádkozom fenn a hegyen,
s nem kérek én az Úrtól semmi mást,
csak annyit, hogy ne legyen több kérő imám.
Csak azt, hogy hálaadásban éljem az életem.
Alászálló szeretete leigáz és magába zár.
A felsuvadó Nap ott felejti bársonyos fényeit
arcomon, magamban tárolok egy kis Kozmoszt,
mit nem is láthatok. Megérint az ég álma,
azt akarja, azt akarja, merüljek bele láthatatlan
birodalmába. Isten ennél sokkal többet akar,
azt szeretné, hogy álmait bennem valóra
váltsa. Nem rejti, nem rejtegeti fényeit,
valamit megértettem itt,
nekem szeretné ajándékozni égi kincseit.

Kiss Angéla - Hogyha ...

Kiss Angéla

Hogyha...

Makacs tél jéghozó

Makacs szél tékozló

Ibolya kéklik ácsingózva

Téli széllel már birkózva

Tavaszi fény szivárgó

Tavaszi rét virágzó

Álmából kel könnyezve

Légi utat kövezne

Záporozó égi grimasz

Záporozó légi pimasz

Zsenge csíra készülőben

Balzsam illata fürtökben

Zöldágba bújt remény

Zöldágba fújt neszén

Harang kondul szívtanyán

Hogyha szeretnek igazán

Szita Zoltán - Szerettem volna ...

Szita Zoltán

Szerettem volna ...

Szerettem volna egyszer,

legalább a lényeget elmondani

Nem akartam én sohasem,

a szorgos kis hangyának sem ártani

Elmondani hogy szeretni akartam,

teljes szívemből az egész világot

Hogy szemeimmel látni akartam,

a hóviharban nyíló hóvirágot

Mert szerettem volna mindig,

térdig járni bokáig érő hóban

És csak jót szólni mindig,

mindenkihez, még sokkal jobban

Mert én csak őszintén akartam,

mindent papírra vetni mindig

Hogy mások is higgyenek benne úgy,

ahogyan én is hittem mindig.

Míg zöldell a rét, és fúj a szél,

és bearanyozza szívünket a nap

Hogy megvalósítsuk majd egyszer,

a megálmodott nagy álmokat

És elmondanám sorra, az életem

eddigi vad és küzdelmes harcait,

Nézném a kertben kinyíló virágot

és megsimogatnám a fák ágait:

Elmondanám, hogy eső után mindig,

mámorítóan friss a föld illata

És elmondanám egyszer még azt is,

hogy a szél azt hogyan susogja

Hogy mily fenséges és hatalmas,

a messzeségbe vesző látóhatár

A szívünk úgy szárnnyal odafenn,

mint egy nagy szabad madár.

S idelenn apró szentjánosbogarak

a pislákoló éjszakai fények,

És hogy a lélek didergő pusztáin,

messze világító pásztortüzek égnek

Kérlek, mindig vigyázd e lángot,

hogy világítsa előtted az utat

Mert hisz biztos jövőd csak az lehet,

ha te, mindig vállalod magad

Mert a simogatás mindig emberibb,

mint a legfinomabb bársony

s a fájdalmas valóság mégis szebb,

mint talán, a legféltettebb álom

Szerettem volna legalább egyszer,

megmutatni a táncoló délibábot:

Legalább egyszer, tiszta szívvel

átölelni az egész világot.

Szeles Csabáné - Végtelen szerelem

Szeles Csabáné

Végtelen szerelem

https://www.youtube.com/watch?v=B-1BAadRUIk

Napfényben ragyogtad mosolyod,
Ajkaim szomját csillapító vággyal
nézlek, tündöklő fény játszik arcodon
szeretlek, nem tudok élni mással
szenvedek nélküled, magányos alkonyon.

Suttogj még szerelmes szavakat
ne hagyd elveszni, mi szívedből fakad
érintsd még, becézz tovább kérlek
elfeledni nem tudlak sohasem téged.

Hevesen csókolj, vigyázva álmom
minden pillantásban arcodat látom
karnyújtásnyi remény tündöklő füzére
fűszerezd szerelmünk égő vágy tüzében.