Ádám J. Csaba - Úgy véled lenni ...

Ádám J, Csaba

Úgy véled lenni... 

  

Úgy véled lenni évekkel, hogy
könnyeid gondolata szívemben
énekel, s hogy az emléked a
lelkeddel bennem sohasem
múlik el az élettel.

Úgy véled lenni, hogy az
időben ne tudjalak feledni,
évszakokban - virágokban,
lényemnek a fénnyel tudjalak
téged meg - megkeresni.

Véled lenni úgy jó lenne,
óvó angyalként lelkeden,
hogy vigyázó lényem maradjon
édes szerelmeden, mit múló
időkben sem feledhetem.

Úgy véled lenni mindig, hogy
a percek rohanó időt csendre
intik, s emléked vélem az
örök végtelenbe csillagporba
hintve - hintik.

Nem múlón, mi volt szívben
és létben, csak szeretni
mindig szépen, még ha
egyszer messze is kéne
menni, ott is úgy véled lenni!

Lenni véled világokban, fűben
zöldben, örökléti időkben, mi
vélünk időtlen, illatos tavaszokkal
véled kelni....jó volna úgy véled lenni!

Elmúlót, s könnyeket benned
feledni, boldog létet véled már
nem keresni, úgy kéne véled
lenni...rosszat , bánatot érted
örökre feledni!

Szivárványban látni téged,
mibe szemem réved, naptüzével
szívem adni néked, miben lelkünk
élhet...a végtelenbe...úgy jó lenne
lenni véled!

Egyszer lelked - lelkemmel
emelni fénybe, messze, hogy
vágyálom könnye mivoltunk ne
keresse, mi szép benned,
megmaradjon el - elmúló életembe.

De maradjak itt érted örök virág,
mi néked nem hervadó, itt nem
elhaló, fent lelked fényében
boldog legyen itteni álmom...
földi mindenségben szunnyadó halálom...

( 2016. július 23. )