Ficzura Ferenc - Tavaszfontos; - Ma is áldom

Ficzura Ferenc

Tavaszfoltos

Útmentén pár kivénhedt tölgy.
Tekintetük földre szegett.
Tavaszéji csillaggyöngyvölgy
felhőpára megérkezett.

Múlik, ami volt, az kereszt,
egyre több a csendpillanat,
oly szenvtelen, szorít, ereszt
e tavaszfolt csendpirkadat.

*

Ma is áldom

Azt a percet, órát, napot
időtlenség burka óvja.
Évek érve magot hagyott,
és tavasszal széjjelszórja.

Nem mondhattam akkor neked,
valóságod röpke álom.
Ölelés-szőtt szép szerelmet,
s csókjaid még ma is áldom.