Radnai István - Hol van még a február

Radnai István
Hol van még a február

felöltöztet az éji fagyra
száz néma kis harangot
mogorva évszak még haragszol

egy halvány sugár majd kilyukasztja
elkopik a koldus-gúnya
nem sokáig köti gúzsba
fehér után él a sárga alszik a kék
míg szürke felleget elhajt az ég
és tejszín úszik kéklő lágy italban
s az alkony vacsorát tölt halkan
kakaóval telt a túlvilági bögre
hogy gyerek maradj mindörökre

valamikor tőzikét hóvirágot szedtél
szerelmet vágyat fagyban sem feledtél

de lám öregszik a föld és a környezet
szíveden a mész s beton fedett
már mindent a haldoklik a táj
roskad a korhadt ágy rajta az élet fáj

kacéran vetkezik hiába
ott hagyod érintetlen mint az asztalt
hiába tálal hiába marasztal
harangozik erdő s a temető fehér virága

Fazekas Valéria - Kihunyt fények

Fazekas Valéria /Fava/

Kihunyt fények

Csillagok…
Bársony szövetre szórt
kicsiny gyémántok.
A tejúton…
Kétségbeesett hangom
vánszorgó fájdalom.
Telihold…
Sápadt fénye csekély,
eltévedtem hol vagyok?
Göncölszekér…
Bíztat,hívogat,
utamon majd elkísér.
Fiastyúk…
Új álmot üzen-
ne félj veszni nem hagyunk!
Tágas ég…
Felnyitni indultam
csillagok hunyt szemét.
Napkorong..
Tenyerembe már
vakító fény csorog.
Zuhanok…
Immár fakuló
hullócsillag vagyok.
Földet érve…
Semmibe szökik
a kihunyt meteorok fénye.

Albert Ferenc - Alkonyodik

Albert Ferenc

Alkonyodik

Őrlődik az időm rozsdamart kereke,
Környezetem leste, valaki leszek-e.
Szomorú valóság mára ráébresztett,
Belátom, valaki én már nem lehetek,
Így viszem tovább az Úr adta keresztet.

Hej! Pedig szárnyaltam rónákon, hegyeken,
Olykor sár foglya lett roskadó szekerem.
Majdan mikor rúdja egyenesbe állott,
Ástam én az árkot, de mindig kimászott,
Máig hegesednek a mély karcolások.

Már másképpen látok, múltam nem feledve,
Mely fátyolként borul nyugodt szigetemre.
Megvénült a tölgyfa, véget ért a hajsza,
Lassan már kiszárad, tán volt némi haszna,
Szárba szökkent magja, gyümölcs érik rajta.

Egyre nehezebb a kereszt mit cipelek,
Kedvesem némileg könnyíti terhemet.
Ha lehunyom szemem, s rám borul az alkony,
Földi keresztem az Úrnak visszaadom,
Lelkem majd megpihen égbéli pamlagon.

.kaktusz - Őszintén élni

.kaktusz

http://youtu.be/iIar34CR0eI

Tudod arra gondoltam,
szinte minden
csak gyakorlás kérdése,
mint ahogy olvasni,
meg lehet tanulni hazudni is,
csak a kezdet a nehéz,
legnehezebbek talán az elsők,
később úgy megy már,
akár a vízfolyás,
végül annyira belejön,
hogy azt hiszi az ember,
anélkül élni sem lehet:
miközben nem veszi észre,
hogy elveszik lassan
a hazugság sok kis utcájában,
amit tartani számon nem lehet ,
hiszen minden utcára
hazugságból
nyílik egy újabb sikátor…
őszintén élni se lehet könnyű,
mert az nem csak azt jelenti,
hogy nem hazudni,
igazat mondani mindig,
ahhoz hozzátartozik
az öncélú elhallgatás,
a csúsztatás,
a mellébeszélés tilalma is,
s ami talán a legnehezebb,
az embernek vállalni önmagát,
nem akarni másnak látszani,
ami olyan közönség mellett,
aki festékhez szokott,
igen-igen nehéz lehet:
kifütyülik hamar azt,
aki csak önmagát alakítja,
a szerepet nem tudja…
nagy a kihívás,
nehéz, mint mezítelenül,
nyakig beöltözött
álszentek között,
előbb utóbb sokan bele is buknak:
de ha van egyetlen egy ember csak,
aki megszereti,
pont azért a mezítelenségért,
hibástól és erényestől,
(pedig messze van a tökéletestől)
akkor megy már,
mint a vízfolyás,
már újra játék,
maga a szabadság,
ahogy a gyerekek,
úgy élni őszintén.

2013. január 27. 

Aranyosi Ervin - Belső béke

Aranyosi Ervin

Belső béke

http://www.youtube.com/watch?v=f0g3v-PboLM 
 

Ha körülnézel, rohan a világ,
s te vele futsz. Így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd, ami nincs,
s nem veszed észre, hogy a drága kincs,
mit évek óta máshol nem találsz,
ott van te benned, – épp ott, amerre jársz.
Lassíts egy cseppet, vizsgáld meg életed,
kérdéseidre a választ magadban megleled!
Lelkedben régen ott él a tudás,
de amíg hajszol a tudni akarás,
elfutsz mellette, nem lehet tiéd.
Mert mind a szépség, a boldog földi lét,
a lelki béke, az apró örömök,
születésedkor már beléd költözött.
Keresd a csendet, vizsgáld meg szíved:
hány csodaszép érzés lett már a tied?
A rohanó világ, csalóka látomás.
Merülj magadba, s ne legyen senki más.
A rohanás vakít, amíg a lelki béke
felnyitja zárt szemed és felemel az égbe.

Nagy Horváth Ilona - Időtlen

Nagy Horváth Ilona

Időtlen 

   

Ültömben is összerogyok,

csikorog

vállamban az ín.

Nyomorúságos

kérdőjel.

Kín ül meg

a szétnyíló

csigolyasoron.

Lélekben kezet mosok.

Érintések csorognak

engedelmesen,

megannyi hiábavaló

mozdulat,

valami élhető

után tapogatózva

szerzett

gazdátlan

nyomok.

Ujjak…

A test szemei.

A látásnak is megvan

az ideje.

Nekem most nincs időm,

csak ülni vakon,

ölembe ejtett

homályos ujjszemekkel.

Elmaradt

evangélium.

Siktár János - Tudod-e?

Siktár János

Tudod-e?

Tudod-e azt, hogy igazán mennyit ér
a szerelem, s nem egy könnyű sétatér?
nem csak édes, csókos beszélgetések,
hogy megduplázzák értékét az évek,
és külön jutalma van a hűségnek?

A szerelem olyan mint egy csatatér
van benne minden ami csak belefér.
Edények,kanál és tányér csörrenés,
majd édes és szerelmes kibékülés
hiszen erről szól minden együttélés.

A szerelem olyan mint egy költemény,
amellyel szíved zengi el énekét.
Dallam melyet együtt kell énekelni,
az életet is együtt kell szeretni,
ki hiszi, hogy könnyű jó dalt szerezni?

Tudod? a választ nem ismeri senki,
pedig róla már írt szinte mindenki.
A szerelem megfogalmazhatatlan,
és a hatása kiszámíthatatlan,
mégis életünkből kihagyhatatlan

Zsiga Lajos - ha mennem kell

Zsiga Lajos

ha mennem kell

vállamra száll
az éj
mint óriás
fekete
pillangó
betakar szárnyaival
mint lelkemet
egy spanyol
tangó

muzsikáló éjben
lelkem tengerén
vesztegel
egy hajó
indulnom kell
a búcsú perce
bármilyen
fájó

fekete
pillangó
ha eljön
a hajnal
leveted ruhád
s a gyászból
nem marad más
csak egy
elmondott
imád

Helen Bereg - Fájó kép

Helen Bereg

Fájó kép

http://www.youtube.com/watch?v=aouSiQe5wZ8 

Rám nehezül egy kép,
fázom tőle, reszketek.
Nincs ki suttogná nevem
szerelmesen, halkan.
Fáj léteznem ott belül,
hideg, magányban egyedül.

Füzért morzsoló emlék
lett szerelmünk csupán.
Nincs már simogató kéz,
lehelet-csók a szempillán.
Jéggé lett szívem belül,
rideg magányban egyedül.

Rémülten kiált a vágy,
érezni akarja társát.
Nincs ki magábaölelne,
nincs mellettem a teste.
Zuzmarás hideg sír belül
téli magányban egyedül.

Nyirkos párnán ébredek,
rám mosolyog a sötét:
Nem kell félni, szeret.
Rossz álom volt, rémkép.
Ha két ember így szeret ott belül,
nem hagyják egymást soha egyedül.

Szigeti Miklós - Emléked

Szigeti Miklós

Emléked

Behajtom ajtóm

mert a szó az felébreszt

kulcsa elveszett
.

kilincs, címke lóg

szűk, résnyi fény beszökik

nekem jelezzen

.

szememben vágja

mint lélekpenge, ketté

csak úgy, emléked.

Kun Magdolna - Talpam alatt vérjel

Kun Magdolna

Talpam alatt vérjel

http://www.youtube.com/watch?v=48o07A3COXY
 

Akármerre mentem

 rozsdás szögbe léptem,

így talpam alatt mindig volt

némi árulkodó vérjel,

mely oly sokszor, oly gyakran

könnyel egyesült,

mikor arcomon a mély bánat

cseppje szétterült.

Ma is járom szokott utam

véres talppal, lábbal,

csont mélyéig sajgó

 éles késszúrással,

de én csak megyek-megyek

sosem nézve hátra,

mert az út egyszer véget ér,

s ha véget ér,

már nem vérzik az ember,

szeggel-szúrott,

lába

Szomorúfűz - Tele fájdalommal ...

Szomorúfűz

Tele fájdalommal ... 

http://www.youtube.com/watch?v=xlF37J85sgs

Akit lámpásnak rendelt a Teremtő, az világítson.

Te azért születtél, hogy nyugalmat, erőt, szeretetet adj a hozzád tartozók életébe.

Ez a Te csodád, a Te érintésed, a Te köszöntésed. A végtelen útján vezetsz, gondolataidból szavakat rajzolsz. A szívünkben hordott sebeket az idő elhalványítja.

Harcolunk elszántan életünkért, olykor tele fájdalommal lépünk ösvényünkre, sodródva a széllel.

Fáradtan kelünk, fáradtan fekszünk, míg gyertyafényünk ellobban az örökkévalóságba.

Fáj minden, amire emlékezni kell.

Maszong József - Pilláidon át

Maszong József

Pilláidon át

http://www.youtube.com/watch?v=CIXEUGx_Q_0 

Lesütött pilládon át
nézed az árnyék játékát, amint
a Hold fénye testeden jár.
Mozdulsz,
s az ezüst megbújik a hajlatban,
simogatón átölel s csókja a szádé,
amit a nap bearanyozott,
most az árnyé.
Te hozzá simulsz el veszel,
halk sóhajod elröppen felé,
maradj még ! – kiáltod,
szeretlek mindenkinél jobban,
úrnőm vagy nappal s álmaimban,
hajtsd fejed vánkosomra,
érezzem forró leheleted,
szítsd még tüzem kapjon lángra,
ha kell izzó öledben,
vagy vezess vad vágtára,
hogy majd nálad megpihenjek,
zuhanjak párában gőzölgőn
ölelő karodba drágám,
százszor vagy ezerszer
csillogó szemed kékjének
fénye legyen lámpásom
amikor tested csodálom,
édes párom.

.kaktusz - Hófehér papír

.kaktusz

http://youtu.be/YAUSQwCOLfI

Tudod arra gondoltam,

hogy kezdetben hófehér a papír,

de azután, ahogy az emberrel

a dolgok történnek, az események

gyöngybetűkkel íródni kezdenek,

ahogy egyre több

az egy lapra tömörítendő,

úgy az ember feledni kezd,

nem fér rá minden,

már sok az olyan,

a valamikor fontosnak ítélt,

mintha meg se történt volna...

de emlékszik nagyon

a régi dolgokra,

talán épp azokra,

mik benne mélyre hatoltak:

a felejthetők eltűnnek,

(mi volt az ebéd tegnap,

hol van a szemüveg)

de azok,

amik nyomot hagytak,

előjönnek szép sorban,

egy régen volt Duna parti séta,

egy kődobálás a vízparton,

vagy épp a kavics bolondos formája…

az agy, hogy a lényeget

megőrizni tudja,

elengedi a kevésbé fontosat,

és ahogy az élet,

úgy tűnnek el

a sokáig

nélkülözhetetlennek gondolt dolgok…

talán emléket az ittlétből

magával csak a lélek visz,

ami a számára a legfontosabb,

és az az igaz szeretet,

amit soha sem felejthet el.

2013. január 22.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Visszasírom

Nagy Csaba /Gyémánt/

Visszasírom

Fagytépett sötét hófellegek alatt
bóbiskol az éj,
benne
hosszan elnyúlt percek mögött
ülnek asztalomnál
az éhesen tévelygő,
zsákutcai gondolat-foszlányok.

A fehér-csend alatt
nem tudom, hol az út, hol a kert,
hova lett a rózsákról a szirom.

Csak álmodni merem,
s őrzöm titkon
színeid,
mit egykor szép tavaszod adott.

Homályos téli ég, halvány csillag,
ezüst-
fényes arcod, látod visszasírom.