.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
hogy kezdetben
hófehér a papír,
de azután, ahogy az
emberrel
a dolgok történnek,
az események
gyöngybetűkkel íródni
kezdenek,
ahogy egyre több
az egy lapra
tömörítendő,
úgy az ember feledni
kezd,
nem fér rá minden,
már sok az olyan,
a valamikor fontosnak
ítélt,
mintha meg se történt
volna...
de emlékszik nagyon
a régi dolgokra,
talán épp azokra,
mik benne mélyre
hatoltak:
a felejthetők
eltűnnek,
(mi volt az ebéd
tegnap,
hol van a szemüveg)
de azok,
amik nyomot hagytak,
előjönnek szép
sorban,
egy régen volt Duna
parti séta,
egy kődobálás a
vízparton,
vagy épp a kavics
bolondos formája…
az agy, hogy a
lényeget
megőrizni tudja,
elengedi a kevésbé
fontosat,
és ahogy az élet,
úgy tűnnek el
a sokáig
nélkülözhetetlennek
gondolt dolgok…
talán emléket az
ittlétből
magával csak a lélek
visz,
ami a számára a
legfontosabb,
és az az igaz
szeretet,
amit soha sem
felejthet el.
2013. január 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése