Nagy Csaba /Gyémánt/
Visszasírom
Fagytépett sötét hófellegek alatt
bóbiskol az éj,
benne
hosszan elnyúlt percek mögött
ülnek asztalomnál
az éhesen tévelygő,
zsákutcai gondolat-foszlányok.
A fehér-csend alatt
nem tudom, hol az út, hol a kert,
hova lett a rózsákról a szirom.
Csak álmodni merem,
s őrzöm titkon
színeid,
mit egykor szép tavaszod adott.
Homályos téli ég, halvány csillag,
ezüst-
fényes arcod, látod visszasírom.
bóbiskol az éj,
benne
hosszan elnyúlt percek mögött
ülnek asztalomnál
az éhesen tévelygő,
zsákutcai gondolat-foszlányok.
A fehér-csend alatt
nem tudom, hol az út, hol a kert,
hova lett a rózsákról a szirom.
Csak álmodni merem,
s őrzöm titkon
színeid,
mit egykor szép tavaszod adott.
Homályos téli ég, halvány csillag,
ezüst-
fényes arcod, látod visszasírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése