Helen Bereg
Fájó kép
Rám nehezül egy kép,
fázom tőle, reszketek.
Nincs ki suttogná nevem
szerelmesen, halkan.
Fáj léteznem ott belül,
hideg, magányban egyedül.
Füzért morzsoló emlék
lett szerelmünk csupán.
Nincs már simogató kéz,
lehelet-csók a szempillán.
Jéggé lett szívem belül,
rideg magányban egyedül.
Rémülten kiált a vágy,
érezni akarja társát.
Nincs ki magábaölelne,
nincs mellettem a teste.
Zuzmarás hideg sír belül
téli magányban egyedül.
Nyirkos párnán ébredek,
rám mosolyog a sötét:
Nem kell félni, szeret.
Rossz álom volt, rémkép.
Ha két ember így szeret ott belül,
nem hagyják egymást soha egyedül.
fázom tőle, reszketek.
Nincs ki suttogná nevem
szerelmesen, halkan.
Fáj léteznem ott belül,
hideg, magányban egyedül.
Füzért morzsoló emlék
lett szerelmünk csupán.
Nincs már simogató kéz,
lehelet-csók a szempillán.
Jéggé lett szívem belül,
rideg magányban egyedül.
Rémülten kiált a vágy,
érezni akarja társát.
Nincs ki magábaölelne,
nincs mellettem a teste.
Zuzmarás hideg sír belül
téli magányban egyedül.
Nyirkos párnán ébredek,
rám mosolyog a sötét:
Nem kell félni, szeret.
Rossz álom volt, rémkép.
Ha két ember így szeret ott belül,
nem hagyják egymást soha egyedül.
http://www.youtube.com/watch?v=aouSiQe5wZ8
VálaszTörlés