Koszpek Ferenc - Bevallom én ...

Koszpek Ferenc

Bevallom én…

CSak nem jön az álom,
Akárhogy is várom…
Kóvályog a fejem,
Vajon lesz-e nejem.

Egyszer csak kiderül,
Látsz-e majd egyedül…
Engedd nekem, kérlek,
Dalolva hadd éljek!

SZeretni csak Téged…
Ez, csak ez az ÉLET!
Repüljünk a széllel
Egyetlen nagy hévvel!

Tedd kezembe kezed!
Neked szólok! Neked!
Érints meg gyengéden!
Kívánsz már? Remélem…

Éget a vágy érted!
Lángol a szám, érzed?
Nem más, ami oltja,
Istennőm egy csókja!

.kaktusz - Ha lélek létezik ...

.kaktusz

Ha lélek létezik ....

http://youtu.be/zQy1YMyxF_A

Tudod arra gondoltam,
ha lélek létezik, az nem lehet olyan,
mint amilyenek a testnek az alkatrészei,
mint a szív, a gyomor, vagy az agy,
a lélek talán
egy különálló test a testben,
úgy történhet,
hogy van saját gondolata,
vannak maga szülte gyermekei,
s az, hogyha nincsen jól táplálva,
ő is képes éhezni,
de nem lehet a test étkével jól lakatni...
úgy lehet, hogy időnként beszél,
sokszor egészen váratlanul megszólal,
azt is mondják, jobban lát,
mert mélyebbre tekint talán,
mint az esendő szeme a testnek:
nem egy szerv a sok közül,
a léleknek külön teste van,
lélekteste...
az emberé a látszat,
számára az a minden,
a léleké pedig az igaz valóság:
ő is képes sebet kapni,
az ő sérülésének oka a bánat,
van, hogy csak a külső falát érinti,
akkor hamar gyógyul,
de, ha fegyverével a mélyig hatol,
akkor nem képes elfelejtődni,
legfeljebb látszólag, de a valóság az,
hogy újra, meg újra kifakad...
a látszat csak,
hogy az ember nem hal bele,
a valóság,
hogy az a láthatatlan gyulladás
idővel megbetegíti halálosan
az emberi szívet is...
a legveszélyesebb sérülést
a gyógyíthatatlan bánat okozza,
de ahol a bánat okozta seb gyógyíthatatlan,
ott a vigasztaló végtelen szeretet mindig jelen van.

2013. december 17.

Káli László - Amit senki ...

Káli László

Amit senki... 

A fülembe súgtál tegnap este egy titkot.
Amit senki más nem tud, csak Te meg én.
Azt mondtad halkan, tudsz egy helyet!
Amit senki sem látott még. Ahol nincs tél,
csak tavasz, meg nyár, és napsugaras ég!
Ahol menyasszonyruhába öltözött akácok
között szerelmes párok ropják a táncot!
Ahol cseresznyevirág sziromból a lányok
nászágyat vetnek, és csak mosoly simul
az arcokra, ha boldog csóktól izzik a száj!
És ott szikrázó napfény táncol a patak
hullámain, madárdaltól hangos a táj!
És megsúgtad, elmegyünk oda, együtt!
Hogy ne legyen Te, meg én, mert hiszen
nem létezhetünk külön, összetartozunk!
Eljutunk oda Szívem! Hiszed, és így hiszem.
És együtt várunk majd minden Napkeltét,
Egymás karjaiban nézzük, ahogy a bércen
túl elbújik a Nap, fejed a vállamra hajtod,
hozzám simulsz, szívdobbanásod érzem.
Ha nincs is örökké! Ha nincs is tán végtelen!
Akarom, hogy így legyen, míg tart az életem.
Csak mosolyod, csak hangod, csak lángoló
szerelmed, szerető ölelésed az enyém legyen!

Nélküled talán nem is éltem.
Nélküled már nem lenne miért élnem.
Nélküled annyi vagyok csak, mint Néma sikoly

Ficzura Ferenc - Holdsugár selyem

Ficzura Ferenc

Holdsugár selyem

Lélekkel szárnyalt, álomsátrat bontott,
és a hajnal hasadt szövete foszlott.
Deres, fehérlik bokrokon s alant,
a hideg pendül bennem, jégcsap a lant.
Nemrég átkoztam; mily forrók az esték,
- szép volt úgy a lány -, fedetlen testén
a holdsugár selyme, csupa báj-szemfény,
- borong, jut eszembe -, nyakunkon a tél,
soha nem feledtem, rémlik, dereng
- szép volt úgy a lány -, a holdsugár selyem.

Primerose - Számon a kulcs

Primerose

Számon a kulcs

http://m.youtube.com/watch?v=uIqib2igkAw 

szádon a lakat

számon a kulcs

mi lelked zárva fogja

egy csók lágyan feloldja

csendesen hallgatok veled

tárd ki kedves lelkedet

én is az enyémet kibontom

szememmel számmal mondom

Mit belénk zárt az élet

szerelemmel ütünk rajta léket

végre szabadon szárnyal

s élhet tiszta őszinte vággyal

hajtsd Édes fejed ölembe

sírd ki évezreded ide a lelkembe

hagy hozzak balzsamot csobogó vizet

élet szomjad oltom s véredben gyújtok tüzet

Scheffer Jánosd - A Fa

Scheffer János

A Fa.

Fa.

Kusza

Ágak hona.

Ég felé nyúló csoda

Te madarak rejtett otthona.

Fa.

Oduja

Mókusoknak.

Századok történetírója.

Hatalmas lombok árnyékadója.

Szépséged mindenhol fölém tornyosul.

Lent, hol

Gyökereid

Görcsösen

Kapaszkodnak.

Magjaid

a földből

sarjadoznak.

Tűzifa leszel

Végül te is. Fa.

Nosztromosz - Vajon a hó ...

Nosztromosz

Vajon a hó …

http://m.youtube.com/watch?v=7TIgXEeadhU

Vajon a hó, elfedheti a gondokat, a fájdalmat… a félelmet?
Tud-e adni, egy percnyi békét, tud-e adni egy szép pillanatot?

Igen… ha még él a lelked, ha még nem teljesen fagyott.
… de mi történik azzal, aki már belül halott?
Egyáltalán, lehet valaki teljesen érzéketlen?
Elpusztulhat egy ember lelke annyira,
hogy ne maradjon benne semmi… csak az üresség?

Szerintem a válasz, igen.

Mert van már olyan mélység, ahonnan nincs visszaút,
ahol már csak az üresség az Úr… és minden más kifakult.

Vajon a hó, elfedheti a gondokat, a fájdalmat… a félelmet?

Nem… mert, minden félelem és fájdalom, bennünk van
és ha már nincs erőnk, nem lesz semmi, ami szép pillanatot adjon.
Akkor már csak, a csend marad…

Egry Artúr - A téli lombos erdő

Egry Artúr

A téli lombos erdő

Meglestem tegnap a ruhátlan téli fákat,
Mint vén kujon egy ifjú nőt, - ha láthat.
 
Gyönyört ígérő hajlékony tiszta testek,
Mind fáztak ott, előttem és remegtek.
 
Csupa kecses és arányos karcsú ágak,
S a lányos ívek is, tavaszra vártak.
 
A félelem s a pőreség adta szégyen,
Lombtalan testüket elfedte egészen.

Ódor György - Szerelem

Ódor György

Szerelem

A konyhakövön ültél, a falnak háttal,
végül is, nem tudtad, mit kezdjél velem,
mi legyen ezzel a nagy szabadsággal,
arra vártál, mindentől megvédjelek.
Azt jól tudom, mit nem szabadna tudnom,
amit illene, az meg nem érdekel,
egy kút mélyéből kéne már felhúznom
azt a fiút, ki még eléd térdepelt,
kit szétszeltek asszonyi hazugságok
a szeretet nagy álomudvarában,
hiszem, ha ilyen gazemberré válok,
jobb leszek, mint isten gyermekkorában.
Tök mindegy már, az életemnek annyi.
Egy sikolynak tartozom, vagy a csendnek?
Kár, még magamnak sem tudom megadni,
mi neked jár, és bármelyik embernek,
nem bírnám, csak érted lennék önmagam,
sírnék miatta minden áldott éjjel,
inkább ölellek nappal is, nincs szavam
hozzád, az összes virágod letépem.
A konyhakövön ültél, a falnak háttal,
megéreztem, szinte rohantam haza,
szemedben könny, mégsem takarta bánat,
csak a tekinteted volt roppant laza,
karjaimban, mint elfelejtett emlék,
súlytalan voltál, az ágyra tettelek,
egy óra hosszat szorosan öleltél,
aztán jó volt látni, ahogyan nevetsz.

Kandrács Róza - Lélek-súly

Kandrács Róza

Lélek-súly

http://youtu.be/HlYGpFCrflI 

Az emberi lélek oly nehéz,
mint mázsás súlyt úgy cipeled.
Néha csapong, röpköd száll,
néha el sem bírod már.
Nem kell hozzá ősz vagy tél,
jó szó - rossz szó épp elég.
Összetörik perc alatt,
közben a szív megszakad.
A test törékeny doboz,
miben lelked tárolod.
Összetörhet ám e test,
lelked nem érzi meg ezt.
De ha a lelked törik,
tested darabokra hullik.
Ki érti ezt emberek?
Élni így most, hogy lehet?
Tested összefoltozzák,
ép a lelked nem lesz már.
Sérült lélek, sérthető,
a halálba űzhető.
Lehetsz béna, nyomorék,
csak a lelked legyen ép.
Átvészelhetsz sok csapást,
tested rá nem reagál.
Vigyázz szavad kihez szól,
hisz nem ismered a valót.
Lehet csodás, álomszép,
de a lelke már sötét.
Ha már sokat bántották,
átfordulhat, rosszra vált.
Így lesz jóból a gonosz,
te ezt meg sem gondolod
Száján mosoly, olvadó,
szíve gyűlöl, átkozó.
Szava csengő nótaszó,
szeme ártó, vádoló.
Aki tiszta emberként,
éli le az életét.
Nem érzi meg a veszélyt.
Bizony könnyen lépre mén.

Fazekas Miklós - Szerelem

Fazekas Miklós
Szerelem

Megsúgjam fülednek?
Vagy ajkaidnak mondjam,
melleidre csókoljam,
testedre simogassam?
Elmondjam szívednek?
Azt, hogy mennyire
szeretlek…

Hogy hiányoddal
mily hosszúak a nappalok?
Hogy a tűző napon megfagyok,
hogy az árnyékban meghalok.
Elmondjam szívednek?
Azt, hogy nélküled
nem vagyok…

S ha tested izzik,
s szívedben rekedt szerelem
vad erővel kitörni kész,
hát holnap mondd el
Te – nekem -
Mondd el a szívemnek,
Kedvesem…

dr. Szeicz János - Amikor menni kell

dr. Szeicz János

Amikor menni kell

Ragyog a gyöngyszín holdfény,

s mint csöndes zuhatag

hull alá a vén Dunára,

megfürdeti a holdsugárban

a karcsú hidakat.

A szobra mellé ülök,

csillan a vízfodor.

Sodródom, mint egy homokszem

a vén folyóban, de lelkem

már máshol kóborol .

Bár enyém ez a város,

születtem és élek

itt számolhatatlan éve,

mégis, szívemet kitépve,

új létet keresek.

Nem a táj változott meg,

belül bomlik minden.

Mi köztünk emberi kapocs,

azt az új rend széttapos,

és elüldöz innen.

Képed agyamba vésem

én kedves városom,

hogy az Elba partján ülve,

képed szívemre ölelve,

emléked megtartson.

Markovic Radmila - Falusi reggel

Markovic Radmila
Falusi reggel

http://youtu.be/6hQY3ysUw-0  

Téli éjnek leple alatt
ködbe zsugorodik a táj,
Csend uralkodik az utcán,
csend szelídült szobámra rá.

Hajnal ébredése
csillapítja éjnek
dermesztő bús dalát,
nem csicseregnek már
röpködő verebek,
nap sem süt hét ágra,
minden halad tovább.
Élet zeng az éteren át.

Ablakom alatt kopogó gyerekléptek
iskolába menve hangosan beszélnek,
a ködöt autó fénye szeli ketté
utána csörögve robog, zúg a kerék.
Távolból kutya ugat bele a csendbe.

Szomorúfűz - Karácsony

Szomorúfűz

Karácsony – Jézus születésnapja

http://youtu.be/aUaaDlpibx4

Fénylő, csillogó gyerekszemek
aranydió a fenyőfákon
szálló, susogó angyalcsodák
mosolygó, virító piros almák
gyertyafény ragyogta karácsony
csillagszóró szórja gyémánt szikráit
angyalok fészkelnek a szívekbe
átölelik a fények szeretetben
meleg, meghitt otthonok csodája
a világ emberének ölelő boldogsága
gyertyafények lobogó táncot lejtenek
mennyből az angyal megérkezett
a kis Jézus megszületett

*

Nincs az évnek még egy olyan szívet melengető ünnepe, mint a Karácsony. Az Adventi várakozásának beteljesülése, a kis Jézus születésének, a szeretetnek az ünnepe. A béke s szeretet a szívekbe költözik.

Aranyfényben ragyognak a házak ablakai. Meleg fészkelődik a szívekbe, a kóbor lelkek is nyugalomra lelnek. Mézédes illatok, fahéj illattal, friss sütemény illattal, a fenyők illatával egyesülve száll.

Karácsonyi énekek zendülnek.

Harangszó zeng a templom felől, Betlehem csillaga fényesen ragyog – Jézus születése napján.

A gyertya simogató fényében, a szeretet ölelésében – járja át a meghitt érzés, a szeretet fénye minden ember szívét.

Meghitt, boldog, szeretetteli karácsonyi ünnepet kívánunk

Mindannyiótoknak!

Millei Lajos - Karácsonyi köszöntő

Millei Lajos

Karácsonyi köszöntő

Feldíszített fa előtt
Egy közösség ünnepel,
Feldíszített fa előtt
A szeretetről énekel.

Feldíszített fa körül
Ragyognak a fények,
Feldíszített fa köré
Gyűlnek a remények.

Feldíszített fa alatt
Sok doboz, ajándék,
Feldíszített fa mögött
Tornyosul a szándék.

Feldíszített fa elé
Fénylő szemmel állunk,
Feldíszített fa köré
Hívjuk a családunk.

Feldíszített fa előtt
Egymás kezét fogva,
Nehézséggel nem törődve,
Törekszünk a jobbra.

Feldíszített fa nélkül
Nem lenne ma ünnep,
S nem késztetne semmi rá,
Hogy tárjuk ki szívünket.

Hogy feledjünk bút és bajt,
S hogy szeretetben éljünk,
Hogy nem féljünk egymástól,
Csak bízzunk és reméljünk.

S ha lelkünkben béke van,
S a szívünkben szeretet,
Méltóképpen köszöntjük,
A karácsonyi ünnepet.