Ficzura Ferenc
Holdsugár selyem
Lélekkel szárnyalt,
álomsátrat bontott,
és a hajnal hasadt szövete foszlott.
Deres, fehérlik bokrokon s alant,
a hideg pendül bennem, jégcsap a lant.
Nemrég átkoztam; mily forrók az esték,
- szép volt úgy a lány -, fedetlen testén
a holdsugár selyme, csupa báj-szemfény,
- borong, jut eszembe -, nyakunkon a tél,
soha nem feledtem, rémlik, dereng
- szép volt úgy a lány -, a holdsugár selyem.
és a hajnal hasadt szövete foszlott.
Deres, fehérlik bokrokon s alant,
a hideg pendül bennem, jégcsap a lant.
Nemrég átkoztam; mily forrók az esték,
- szép volt úgy a lány -, fedetlen testén
a holdsugár selyme, csupa báj-szemfény,
- borong, jut eszembe -, nyakunkon a tél,
soha nem feledtem, rémlik, dereng
- szép volt úgy a lány -, a holdsugár selyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése