Kandrács Róza - Lélek-súly

Kandrács Róza

Lélek-súly

http://youtu.be/HlYGpFCrflI 

Az emberi lélek oly nehéz,
mint mázsás súlyt úgy cipeled.
Néha csapong, röpköd száll,
néha el sem bírod már.
Nem kell hozzá ősz vagy tél,
jó szó - rossz szó épp elég.
Összetörik perc alatt,
közben a szív megszakad.
A test törékeny doboz,
miben lelked tárolod.
Összetörhet ám e test,
lelked nem érzi meg ezt.
De ha a lelked törik,
tested darabokra hullik.
Ki érti ezt emberek?
Élni így most, hogy lehet?
Tested összefoltozzák,
ép a lelked nem lesz már.
Sérült lélek, sérthető,
a halálba űzhető.
Lehetsz béna, nyomorék,
csak a lelked legyen ép.
Átvészelhetsz sok csapást,
tested rá nem reagál.
Vigyázz szavad kihez szól,
hisz nem ismered a valót.
Lehet csodás, álomszép,
de a lelke már sötét.
Ha már sokat bántották,
átfordulhat, rosszra vált.
Így lesz jóból a gonosz,
te ezt meg sem gondolod
Száján mosoly, olvadó,
szíve gyűlöl, átkozó.
Szava csengő nótaszó,
szeme ártó, vádoló.
Aki tiszta emberként,
éli le az életét.
Nem érzi meg a veszélyt.
Bizony könnyen lépre mén.