L. Horváth Zsuzsanna - Tavasz

L. Horváth Zsuzsanna

Tavasz

https://m.youtube.com/watch?v=I09qBr09fBM

Túl elfeledett álmok bús határán
hol virágot bont a képzelet,
tavasz-illatú szél szalad a réten
s fehérbe öltözött fák köszöntenek.

A gesztenyék virággyertyái felizzanak
a nyár-idéző áprilisi fénybe
s a lombok közt cserebogarak
morajló raja várja,hogy jöjjön az este.

A fű harsány zöldjében aranylik
pitypangok sárga bóbitája,
közöttük megbújva szerénykedik
százszorszépek fehérlő csillaga.

A kertekben versenyre kél nárcisz és tulipán
s ibolyatenger kéklik a bokrok alján.
És a májust meg sem várva
kibontja illatozó bugáit az orgona.

Harmatcseppek hideg gyémántjai
verik vissza a Nap sugarát
s én visszatérek álmaim útjáról,
hogy érezzem a tavasz illatát.

Hogy lágy szellő szárítsa könnyem
s a valóság öleljen körül,
virágok szinpompája kápráztassa szemem
míg lelkem hamis álmokba menekül.

Kosjegyében - Már nem csak áprilisban

Kosjegyében

Már nem csak áprilisban

Amikor még gyermek voltam
azt tartották elődeink,
április hónapban a szél dúlása
felforgathatja értékeink.
Fenn maradt egy közmondás is
most ide idézem sorait:
"április az bolond hónap
eső közben süt a jó Nap."
korunkban nem csak áprilisban
kapjuk a természet ártalmait.

A természetbe beavatkozni
büntetlenül nem lehet,
a sok rakéta kísérlettel
lövik az ózon réteget.
Mindezt nagyon jól tudják
de folytatják a kísérletet
mert a tudomány fejlődését
megállítani nem lehet.
Már sokan élünk itt e Földön
gyérüljenek az emberek!

Mennél egyetemesebb
az emberi tudomány!
Önmaga elpusztítására
annál több eszköz készen áll!
Ne csodálkozzunk, ha a pusztító
szélvihar, emberi életet kíván.
Oly erős már a földi hőhatás,
hogy elviselni alig lehet.
A veszélyes UV-B sugárzás,
rákot okoz, égeti bőrödet.

Tóth Edit Magdolna - Tavaszló; - Tavaszi szellők

Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/

Tavaszló

Fényben tavaszló
Falombok csicsergése
Szélborzolt madár

Sárga tollába
Integetve belekap
Várva várt tavaszt

Rügybe álmodva
Magát csintalan virág
Hajlongóan nyit

*

Tavaszi szellők

Szívek virágait
Lágyan simítjátok,
Lélek bárányait
Értőn megóvjátok.

Illatos szárnyakon
Ide-oda szálltok,
Boldogítók vagytok,
AJÁNDÉKOT adtok.

Varró Dániel - Április

Varró Dániel

Április

https://m.youtube.com/watch?v=hQRju1n-Vk0

ne jöjj ide,
halálom vagy,
mert még tél vagyok.

Virágaim
sziromtalan sírnak,
ne jöjj ide,
fényedben meghalok.

Aranyfátylad
ne kússzon a fákra,
szívem hószirom,
nem bírja ki.

Fáj ha zöldell
ezüstös fővel
a picusfa,
a kicsi kétlaki.

Dongó vággyal
méh ne jöjjön értem,
kis fullánk is
halálos sebet ejt.

S a huncut árny,
a rügyek árnya is
játékosan
megejt.

Nagy sodrással
szörnyű part felé visz,
felvérez
a patak kedvű sánc.

S babonásan
bölcsőmhöz kötöz,
a naptányérú bűvös
gyermeklánc.

Osvát Erzsébet - Április

Osvát Erzsébet
Április

Ejnye, de kényes
és mily szeszélyes
ez a negyedik fia az évnek!
Tudod, ugye, hogy ki ő?
Április, a csínytevő
Űzi veled a sok tréfát:
jégesőt hoz,
havat hint rád,
majd küld szilaj szeleket,
záporzuhanyt,
meleget...
És ha látja a hamis,
fondorlatos április,
hogy ernyőt tartsz,
ha jön a zápor,
hócsizmát rántsz
havazáskor,
szelek ellen
elbújsz menten -
akkor dúl-fúl
a betyár,
dérrel-durral továbbáll.

Pataki Glica - Csapodás lepkék, pillangók /részlet/

Pataki Glica

Csapodár lepkék, pillangók

https://m.youtube.com/watch?v=zrMkoRXmUs0

(részlet)

„Április volt, amikor ott először megláttalak,
A mólón bolyongtál, fáradtan, magányosan.
Ezüst csillámait szórta szét a lenyugvó Nap,
És Te benne mendegéltél szótlan, hallgatag.”
…

Nagyon nehezen fakadt az új Élet. Minden hétvégén kint voltam az erdőn, hogy figyelemmel kísérjem a kontyvirág levelének fejlődését. Pontosan emlékeztem azokra a helyekre, ahol a piros bogyóterméseket láttam.( A tőállású üde zöld levélkék sodrásukból penderültek ki és alakultak át hosszú nyelű, dárdás-nyilas vállú, hullámos szélű méregzöld színű levelekké.) A nagy slampos levelek már megvoltak, de a virágnak nyoma sem volt. A növény közelében annál több muflon bogyó. Teljesen neki keseredtem a dolognak, mert biztos voltam abban, hogy a virágot megették a jószágok, amíg én nem tudtam jönni. Egy világ omlott össze bennem. Elszomorodtam, hiszen tudtam, hogy egy újabb tavaszt kell várnom a virágzáshoz. Május 11-én ismét ott jártam a kidőlt, matuzsálem korú gyertyánfa mellett, és mit látnak szemeim? A kontyvirág virágot bontott és én meghatódva álltam fölötte. Hát mégiscsak megkaptam ezt a gyönyörűséget?! (A virágzat a buroklevéllel együtt egy rafinált légy csapda. A növényzet jelenléte, tápanyagban gazda talajt jelez.)

Gárdonyi Géza - Ima

Gárdonyi Géza

Ima

https://m.youtube.com/watch?v=lVLyUbFOj8o

Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád,
Fenséges Isten, a kérvényemet:
Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram,
Hová a szél is gyalog mehet.

Egy kis patak mellette folyjon el,
S madár daloljon fenn a lombokon,
Az udvaron egy göndör kis malac
S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom.

Szobám legyen hűs és télen meleg,
S ingóságom közt egy szép barna lány,
virágszag és pogácsa illata
Lengjen be és ki kunyhóm ablakán.

S a kis pincének öblös rejtekén
Pezsgőt mindig bőven találjak én:
S egy milliót, amely el sose fogy...
Akkor, Uram, megélek valahogy.

Devecseri Gábor - Minden, ami van

Devecseri Gábor

Minden, ami van

Minden, ami van, versre méltó
és ami nincs, az is.
Az esti szélben fodrozódó kék tó,
a lányok ajka is,
a köd, a kés, az alma is,
a dombok halma is;
s mi meg sem álmodottként száll az éjben,
mind úgy eseng, hogy édes dalba térjen,
ha belehalna is!
A föld beszéde zúg az árban,
ez szól a dalban is.
Szívünk egy kis szívet visel magában,
mely hű, ha ő hamis,
vigyáz a fényre alva is,
zenél hallgatva is,
csak őt sebzi meg a szerelmes ének;
minden, ami van, fáj a szív szívének
és ami nincs, az is.

Bertók László - Boldogság-dal

Bertók László

Boldogság-dal

https://m.youtube.com/watch?v=zAUm9qGrm14

Eljön a napja, meglásd,
tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.

Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán,
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, ég a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.

Kányádi Sándor - Tavaszi tüzek láttán

Kányádi Sándor

Tavaszi tüzek láttán

https://m.youtube.com/watch?v=Vr0Z0P5Rxms

Egy volt szerelem emlékére

Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.

Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.

Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! –
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.

Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?…

Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.

Babits Mihály - Tavaszi szél

Babits Mihály

Tavaszi szél

Tavasz van, vagy tavasz se még.
Ez a nap olyan fiatal,
mint kislány arcán a mosoly:
szöveg nélküli könnyü dal,
mely maga se tudja talán
hogy a témája szerelem,
csak a világba mosolyog
gyanutlan, csalva, szűzien.

Ez a friss nap se tudja még
hogy a földben zavart csinál
amely nem lesz se szelidebb,
se tisztább a tavalyinál;
sötét csirák kéjeiről
semmit se sejt; csak mosolyog
s édesen ömlik mint a must
mely bor lesz majd s égetni fog.

Égetni, részegíteni...
És úgy sugárzik ez a nap,
mint egy uj eszme, csupa fény
mig nyájasan erőre kap.
Csupa fény, ígéret, jövő,
olyan mint egy szebb, új világ
tárt kapujának súgara,
mely felé úgy tolong a vágy,

mint fényszomjas gyerekcsapat,
vagy mint lesükből a sötét
csirák tolúlva fény felé
nyomják a vad fű késhegyét,
mig nemsokára proletár
zászlóit emeli a gyom,
mindent elöntve, mint király
csarnokát a forradalom,

ha elzengett az olvadás
vad ágyuharca, s a tömeg
győz; a virágok fölveszik
vérvörös jelvényeiket;
a jégparkett földulva rég,
a padló csupa sár, latyak...
Hol a szelíd és tiszta láng?
Tüzes diktátor lesz a nap.

Szentségtörőn s illetlenül
sáros csizmában egy paraszt
staféta futkos a nagy ég
kék templomívei alatt.
Csizmáját szárogatja és
hetykén fütyülve mond rekedt
szókkal tüsszögtetőn igaz
s félőssen betyár híreket.

Fekete István - Kopár és erdő

Fekete István

Kopár és erdő

https://m.youtube.com/watch?v=NqD_Q8UKipo

I

Pusztai tájon szomjas a föld,

égő homok közt cserepes út,

tengődő fű és halott bokor,

szomjas vándor, kiapadt kút,

nincsen itt élet, veszett az út.

Halott ország ez éjjel-nappal,

erdőtlen, tikkadt, kopár határ,

tavasza meddő, össze sivár,

fulladt csendjében hallgat a nyár,

halott ég alatt halott határ

II

Párás domboldal, távoli vágy,

csobogó patak, andalgó út,

virág, szerelem, dal, szabadság.

Hegyen és völgyön zöld erdő zúg,

hegyen és völgyön zöld erdő búg.

Titkos, mély völgyén dús forrás buggyan,

tavasza illat és össze mámor.

Telében munka, öröm és álom,

Nyarában szabad ember a vándor,

erdő az otthon, erdő a sátor.

Lányi Sarolta - Miért, ha nincs kinek?

Lányi Sarolta

Miért, ha nincs kinek?

Kicsiny csodák, lelkemben rejtező
alighogy élők, titkos hervadók
ti, búm aranyborába részegült
titokvirágok, kertem árva népe:

gyöngéd borúlat, bíborló öröm,
egy hangra szívig összerezzenés,
egy hajrahulló hűs kéz enyhe láza,
egy szemsugárban ébredő világ;

s ti szók, becézve búgó gerleszók,
vágyam szelid, könymarta gyenge hangja,
miért hurcollak fojtó némaságban,
a Hallgatag Szerelmek vándorútján?

Ó gerleszók s ti mind, gyöngéd csodák,
igéret és remény virágai,
miért születtek életért esengőn,
miért virúltok, hogyha nincs kinek?

Szabó Magda - Sohasem

Szabó Magda
Sohasem

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövénybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.
Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.
Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sószagú, zúgó felszínen
lebegve - néha - a vízen
lefele fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte hunyt szemű csigák
s fehér korallok alszanak.

Kaffka Margit - Rügyek

Kaffka Margit

Rügyek

Jöjj, nézd kicsikém!
Télies, szürke gallyak hegyén
Bársonyos, hűs pici rügybe zárva
Szunnyad a vén bokor ifjú ága,
Száz színes, illatos, dús virága, -
Itt benn vár, - pihen.
- Úgye, csoda ez, kicsinyem?
Halld, halld, a madár!
Fészket rak, hogyha párra talál.
- És őrzik, etetik, féltik, ójják,
A pici eleven sok fiókát
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, - reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az útad!