Fekete
István
Kopár
és erdő
I
Pusztai
tájon szomjas a föld,
égő
homok közt cserepes út,
tengődő
fű és halott bokor,
szomjas vándor, kiapadt
kút,
nincsen itt élet,
veszett az út.
Halott ország ez
éjjel-nappal,
erdőtlen, tikkadt,
kopár határ,
tavasza meddő, össze
sivár,
fulladt csendjében
hallgat a nyár,
halott ég alatt
halott határ
II
Párás domboldal,
távoli vágy,
csobogó patak,
andalgó út,
virág, szerelem, dal,
szabadság.
Hegyen és völgyön
zöld erdő zúg,
hegyen és völgyön
zöld erdő búg.
Titkos, mély völgyén
dús forrás buggyan,
tavasza illat és össze
mámor.
Telében munka, öröm
és álom,
Nyarában szabad ember
a vándor,
erdő az otthon, erdő
a sátor.
https://m.youtube.com/watch?v=NqD_Q8UKipo
VálaszTörlés