Varró Dániel
Április
ne jöjj ide,
halálom vagy,
mert még tél vagyok.
Virágaim
sziromtalan sírnak,
ne jöjj ide,
fényedben meghalok.
Aranyfátylad
ne kússzon a fákra,
szívem hószirom,
nem bírja ki.
Fáj ha zöldell
ezüstös fővel
a picusfa,
a kicsi kétlaki.
Dongó vággyal
méh ne jöjjön értem,
kis fullánk is
halálos sebet ejt.
S a huncut árny,
a rügyek árnya is
játékosan
megejt.
Nagy sodrással
szörnyű part felé visz,
felvérez
a patak kedvű sánc.
S babonásan
bölcsőmhöz kötöz,
a naptányérú bűvös
gyermeklánc.
halálom vagy,
mert még tél vagyok.
Virágaim
sziromtalan sírnak,
ne jöjj ide,
fényedben meghalok.
Aranyfátylad
ne kússzon a fákra,
szívem hószirom,
nem bírja ki.
Fáj ha zöldell
ezüstös fővel
a picusfa,
a kicsi kétlaki.
Dongó vággyal
méh ne jöjjön értem,
kis fullánk is
halálos sebet ejt.
S a huncut árny,
a rügyek árnya is
játékosan
megejt.
Nagy sodrással
szörnyű part felé visz,
felvérez
a patak kedvű sánc.
S babonásan
bölcsőmhöz kötöz,
a naptányérú bűvös
gyermeklánc.
https://m.youtube.com/watch?v=hQRju1n-Vk0
VálaszTörlés