Pataki Glica
Csapodár lepkék,
pillangók
(részlet)
„Április volt, amikor
ott először megláttalak,
A mólón bolyongtál, fáradtan, magányosan.
Ezüst csillámait szórta szét a lenyugvó Nap,
És Te benne mendegéltél szótlan, hallgatag.”
…
A mólón bolyongtál, fáradtan, magányosan.
Ezüst csillámait szórta szét a lenyugvó Nap,
És Te benne mendegéltél szótlan, hallgatag.”
…
Nagyon nehezen fakadt
az új Élet. Minden hétvégén kint voltam az erdőn, hogy figyelemmel kísérjem a
kontyvirág levelének fejlődését. Pontosan emlékeztem azokra a helyekre, ahol a
piros bogyóterméseket láttam.( A tőállású üde zöld levélkék sodrásukból
penderültek ki és alakultak át hosszú nyelű, dárdás-nyilas vállú, hullámos
szélű méregzöld színű levelekké.) A nagy slampos levelek már megvoltak, de a
virágnak nyoma sem volt. A növény közelében annál több muflon bogyó. Teljesen
neki keseredtem a dolognak, mert biztos voltam abban, hogy a virágot megették a
jószágok, amíg én nem tudtam jönni. Egy világ omlott össze bennem.
Elszomorodtam, hiszen tudtam, hogy egy újabb tavaszt kell várnom a virágzáshoz.
Május 11-én ismét ott jártam a kidőlt, matuzsálem korú gyertyánfa mellett, és
mit látnak szemeim? A kontyvirág virágot bontott és én meghatódva álltam
fölötte. Hát mégiscsak megkaptam ezt a gyönyörűséget?! (A virágzat a
buroklevéllel együtt egy rafinált légy csapda. A növényzet jelenléte,
tápanyagban gazda talajt jelez.)
https://m.youtube.com/watch?v=zrMkoRXmUs0
VálaszTörlés